Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

TAPOLCA

Hejőparti részlet, 1938. a magyar zergevirág. Az Iglói úti kemping közelében gyertyános-tölgyes kívánt védelmet. Ebben a társulásban találták a fokozott védelmet igénylő papucskosbort. Közel egy évtized elteltével a park területén megkönnyíti a vendég tájékozódását, hogy a tavak környéki díszfákat és cserjéket feliratozott táblákkal látta el a város. Az összesen 72 darab, megkülönböztetett védelmet igénylő ritkaságot Balázs D. Oszkár jelezte nemcsak a helyszínen, hanem a fentebb bemutatandó térképen is. (A térképen 4 szektorra van osztva a park. A számok 1-22 között a nyitvatermő, még 23-72 sorszám alatt a zárvatermő díszfákat és cserjéket jelölik. A térkép számai a mellékletben felsorolt növényeket jelentik.) Nem a parkhoz, hanem a tóhoz kötődő növényzet az átokhínár, amely mennyisége csak becsülhető, hiszen nemcsak a víz felszínét „uralja" csaknem egész felületén, hanem azt teljes mélységében is. De ugyanez jellemző a Hejő két ágára is. (Egyik a Nádasrét felé folyó ág, a Hejő-malomárok, a másik pedig a Hejő árapasztó, amely Hejőcsaba irányába folyik.) A tó és a folyóvíz hínártól való megtisztítása mindig egyszeri és költséges munka, a „látvány" legfeljebb a fényképen mutat jól. Tapolca üdülőteleppé nyilvánításától kezdve fontos kérdéssé vált - a közvilágításon túl - a park világítása. A nyári üdülőszezonban a vendéglők késői nyitva tartása mellett a tó és a park, Tapolca látványosságainak megvilágítása természetes esemény volt. Az számított rendkívülinek, ha ennek az üzemeltető, jelesül a Görömböly-Tapolca Fürdő Rt. képviselete nem tett eleget. Egyetlen ilyen „kirívó" esetről van tudomásunk a második világháborút megelőző időszakból, s ez 1939-ben történt. A levéltári dokumentum a következőket tartalmazza: „A miskolci járás főszolgabírója 1937. évi augusztus hó 19-én véghatározatában arra kötelezte a Görömböly-Tapolca Fürdő Rt.-ot, hogy a tulajdonát képező park területének megfelelő esti világításról, kellő számú villanylámpa felállításával és azoknak az idény alatt, legalább esti fél 11 óráig való égetése által gondoskodjék, ellenkező esetben a hatóság fogja azt a részvénytársaság terhére elvégezetni." Valami oknál fogva a Fürdő Rt. fellebbezett, de nem volt ellenvélemény, a belügyminiszter utasítására a világítást véglegesen megoldották. Legalábbis a háború kitöréséig. IRODALOM Tózsa István: A Miskolctapolcai geotermális víz. Bp., 1999.1-41. pp. Balázs D. Oszkár: A Miskolc-tapolcai csónakázó-tó környezeti állapota. Miskolc, 1997. 1-27. pp. (A Hegyvidéki Tavainkért Egyesület hidrológiai felmérése és a Mivíz Rt. labor vizsgálatai alapján. Kézirat) Majorcsik Viktória: Miskolc-Tapolca jelentősége Borsod-Abaúj-Zemplén megye gyógy- és idegenforgalmában. (Kézirat, 1999.) Frismják Sándor: Tapolcafürdő földrajzi képe. Észak-Magyarország, 1960. június 26. X. y.: Hattyúk után, tavi rózsa Tapolcán. Déli Hírlap, 1995. aug. 3. —: Százezer pengő államsegély a Hejő felső szakaszának ármentesítésére. Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1936. szept. 10. P. C: Folyamatosan irtják, mégsincs látszatja. Nádrengeteg a Hejő patakon. Déli Hírlap, 1998. augusztus 11. - -: Csütörtökön reggel Tapolcán megindul az ínségmunka. 160 munkanélkülit Tapolcán állítanak munkába, ahol a Hejő partján építik a gyalogutat. Felsőmagyarország, 1933. november 30.