Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

TAPOLCA

- felismervén a fürdő hasznosságát - 1723-ban elrendelte, hogy a forrás helyén emeljenek megfelelő fürdőépületeket. Azelőtt egyetlen tó volt ott, amelybe a szemben lévő sziklából folyt a meleg víz. A püspök parancsára a vizet három tavacskába vezették, és ugyanannyi kamrácskát építettek hozzájuk, hogy ki-ki státuszához és rangjához méltóan egyedül, vagy az övéivel külön medencében folytathassa és élvezhesse a fürdőzést. Később egy hatszobás fogadót is építtetett, a szobák elé oszlopsort vagy tornácot is emeltetett a vendégek kényelmére. Az oszlopokkal teljesen körbevett építmény magasan kiemelkedik környezetéből, és minden oldala felől már messziről mutatja oldalait a vendégeknek, alul pedig kivezeti a vizet a fürdőből a közeli patakba. A fürdő vize sziklavájatból tör elő és egy széles patakot hoz létre, amely a medencékben inkább lanyhul, mint melegedne, mivel itt a közelben felbuzgó igen hideg forrás hűvös vízáramaival keveredik. A víz színe áttetsző, nitrátos szagú, ereje a bőrt összehúzza és a lázat lehúzza, az étvágyat meghozza. A közelben van egy forrás, amely segít a szembajon." Miképpen nézhetett ki ez az első fürdő épület? Amikor az apátság ingó- és ingatlan javait 1743-ban összeírták a következőt jegyezték le: „Az Tapolczai Fürdőnek épülete: Ezen fürdők hármas distinctioban (ti. három félék, megkülönböztethetők) egy nagy gőz fürdő, kettő kisebb, mely fürdőknek fedelei egészleg el romladosztak, ablakjai és ajtói elvesztek és nincsenek, az be járásait és főtevényeit (töltéseit, oldaltöltéseit) az víz hamarosan el hordta, falai meg repegeltek és nimell hellyen le dűltek, mellyeket ha idein korán nem reperáltattyák egészen el fog veszni." A fürdő mellett „két tractus épületek" vannak, zsindellyel fedett tűrhető állapotban. Az elsőben 4 szoba volt, s mindegyikben egy-egy „közönséges veres kályha". Az épületben volt még két konyha, s kiemelik, hogy a szobák között fából készült folyosón vannak. A másik épületben 2 szoba, egy kamra és két konyha volt, s ez volt a szállodás, azaz fogadós lakása. Tekintettel arra, hogy ez a dokumentum, amely az Egri Érseki Levéltárból került elő, nemcsak a tapolcai fürdőhely, hanem a környező települések vendéglátására utaló nagyon korai leírás, időzzünk el egy kicsit még bemutatásával. A fürdő és a fogadó épületei, hogy a vízállástól, vízmagasságtól függetlenek legyenek, fa és kő lábakra helyezett gerendákra voltak építve. „A vízen túl", tehát a forrástól távolabb, a közeli domboldalon volt a korcsmárosnak egy kis kő pincéje, amelyben serét és borát tárolta, de pálinkát is árult. A környezet az eltelt több mint 250 év alatt alapvetően megváltozott. Ez onnan tudható, hogy a fogadósnak szinte nagy parasztportának nevezhető művelt területe volt a házak körül, amelyet nem zavart a fürdő, amely felesleges vízének a „fürdőgazda" szabad elfolyást biztosított. A „veteményes kert sövénnyel van bekerítve és záras deszkaajtóval elzárva, de most már kendert vetnek a területen. Van itt egy téglaégető kemence, mely már egészen bedűlt és a színjei egészen megégettek. A „színy" mellett kővel kirakott, jó kút volt található. Néhány évvel később megfogalmazódik, hogy „az Tapaolczai fürdőnek fedele le szakadot, eő Nagysága kívánta téglával be boltoztatni, mivel fábúl lévén az víz gőz mind öszve romlót és omlót." A 18. század közepén így ismét a gazdátlanság állapotát, gondozatlanság látszatát mutatta a fürdő és környezete.