Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)
TAPOLCA
veles feljegyzés. Ha ez a kapcsolat a 16. század első harmadában igazolható, akkor természetes, hogy a Tapolcáról beköltöző, s a miskolci házba lakó szerzetesek ebben a kápolnában is misézhettek. Ez viszont már feltételezi a reformáció előrehaladott állapotát. (Ebből következik az a feltevésünk, miszerint nem zárható ki az, hogy az apátság 1532-1535 közötti lerombolása után a tapolcai szerzetesek a mindszenti kápolnában is teljesíthettek szolgálatot.) A mindszenti kápolna szerepe összekapcsolódik a reformáció miskolci eseményeivel. Ugyanis a reformáció luteri irányzatának győzelmét, ül. az avasi templom református kézbe kerülését követően a Miskolcon katolikus hiten maradtak beköltöztek Mindszentre, s Mindszenten a kápolna környékén, egy, a református várostól mind jobban elszigetelődő katolikus tömböt alakítottak ki. Ennek a tömbnek már 1544 előtt ki kellett alakulni, hiszen írott emlékeinkben Mindszent, mint a városon kívüli település 1544-ben tűnik fel először. Ebből arra gondolhatunk, hogy a reformáció lutheri irányzat ha nem is győzött, de ekkor már erőteljesen térhódított városunkban. A tapolcai apátság és a mindszenti kápolna, a koronauradalom és az avasi egyház, valamint az avasi templom és a mindszenti kápolna kapcsolatának feltárása talán közelebb visz bennünket a kérdés megoldásához. Az apátság és a kápolna kapcsolata: A korábbiakban két dolgot állapítottunk meg. Egyrészt 1532-1535 között az apátság épületei a támadások következményeként elpusztultak, a szerzetesek onnan elmenekültek. (Egyébként minden jószándék ellenére az épületeket nem tudták helyreállítani, s 1526-ot követően Tapolcán már nem tartózkodott apát.) A másik megállapításunk az volt, hogy a mindszenti katolikus kápolna, mint az avasi egyház egyik oltáralapítványa 1507-ben már létezett, s funkcionálása 1563-ban szűnt meg. Az apátság és a mindszenti kápolna kapcsolatára Oláh Miklós Belgiumból küldött levelei világítanak rá. Az első levelet Thurzó Elek írja Oláh Miklósnak Prágából 1531. január 23-án. Oláh Miklós királyi kancellár és püspök, a későbbi esztergomi érsek, Turzó Elek helytartó. Ebben említi, hogy „már azt hittük, hogy Uraságod megfeledkezett rólunk, mivelhogy a királynő Őfelségével történt elutazása óta egy levelet sem kaptunk Uraságodtól... Egyébként tudjuk, hogy Uraságod előtt is ismeretes, hogy Soklyossy László (az 1531-ben meghalt Szt. István főplébánia presbiterének és plébánosának, Márton mesternek leendő utódja, aki pozsonyi kanonok és Turzó Elek akkori káplánja) mester káplánunk mióta szolgál minket, alázatosan kért minket, hogy járjunk közbe Uraságodnál arról a lelkészségről való lemondás ügyében, amelyet Uraságod most Miskolcon névlegesen birtokol, de amelyet tényleges birtokba venni sohasem fog, mivel Uraságodnak nagyobb javadalmai vannak, és érdemeinél fogva egyre nagyobbakat nyer el." Ezzel a megokolással kéri, hogy a miskolci Szent István főplébánia lelkészségét engedje át a káplánnak. Ugyanez év májusában Thurzó Elek helytartó arról értesíti Oláh Miklóst, hogy Soklyossy Lászlónak adományozta a miskolci plébánosságot. 1531. szeptemberében ... Tamás egri püspök pedig arról tájékoztatja Oláh Miklóst, aki egyben még tapolcai apát, hogy „a tapolcai apátságot néhány szolgánkra biztuk azért, mivel Egerből, a Bebek-urak részéről és más helyekről is zaklatásoknak volt kitéve. ...Más módon erről a monostorról gondoskodni nem áll módunkban." Oláh Miklós első levele miskolci és tapolcai funkcióit illetően 1534-ben fogalmazódott meg. Ebben azt kérdezi, hogy ne-