Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

TAPOLCA

Oláh Miklós levele Pemfflinger Sebestyén Borsod megyei főispánhoz A napokban kaptam meg leveledet, amelyet december 11-én Diósgyőrből írtál; örülök, hogy te és hitvesed a gyermekekkel együtt jól vagytok. Semmi sem volt kellemesebb, mint ezt hallani, annak is örülök, hogy gyermekeid száma kislányod születésével gyarapodott; őrizze meg őket az isten sok évig. Leveledben említed, hogy már többször is írtál ide, de innen sem a királyné levelét, sem pedig az enyémet nem kaptad meg. Valóban már hosszú ideje nem jött levél tőled hozzám, kivéve egy áprilisban, de már ennek is egy esztendeje. Én is csodálkoztam, hogy miért nem írtál; de már tudom, hogy azért történt, mert a Te leveledet ide, az én levelemet pedig hozzád nem küldték el. A királynő többször írt Neked és hasonlóképpen én is adtam leveleket a királynő tanácsosai kezébe, de amint látom, azok nem továbbították Hozzád. Leveledből, amelyet az elmúlt év áprilisában írtál, úgy értesültem, hogy apátságomat Te vetted kezedbe és eddig a napig valóban semmi mást nem sejtettem. Most az utolsó leveledből értesültem arról, hogy azt most az az átkozott Bebek bitorolja; és hogy most ezt tőle Caczianer könnyű lovasaival akarod visszaszerezni. Kérlek, testvér, hogy a leliető legjobban vigyázz arra, hogy a jelenlegi állapotánál jobban ne pusztuljon. Es ahogyan már előző leveleimben megírtam, állíts abba az apátságba a nevemben egy megbízható ügyintézőt, akit ebben a minőségében oltalmazz, és aki mind az egyliáznak, mind nekem hasznos lesz. Hiszem, hogy nem sokáig tart Magyarországnak ez a zűrzavaros állapota, hanem az isten megkönyörül rajtunk és rövidesen béke lesz; mert ha az nem lesz, amint írod, az egész Magyarország rablók és gonosztevők miatt tönkre megy. Az én miskolci lelké szlielyette sem soha nem ír nekem semmit. Szeretném, ha írna, megismerném ottani ügyeimet. A királynő már jobban van, de gyakran szokott visszaesni ugyanabba a betegségbe. Előtte, amikor erre csak alkalom van, gyakran beszélek Rólad és a szolgálataidat ajánlom; a királynő pedig, mint azelőtt is, kegyes úrnőd marad. Az itt lévő leányod Téged és szeretett hitvesedet viszontüdvözölnek. Ha gyakran akarsz ide levelet küldeni úgy, hogy kezünkbe is jusson, intézkedj, hogy testvéred, Pemfflinger István közvetítésével küldessenek hozzánk. A királynő tanácsosainak ugyanis igen sok teendőjük van, amelyek közben előfordul, hogy a te és mások leveleiről egyaránt megfeledkeznek. Ég Veled, és írjál gyakran; nemsokára én is többet írok, üdvözöld nevemben kedves úrnő hitvesedet és ajánld neki szolgálataimat. Brüsszelben, 1534. márc. 4-én. (Latin szöveg: Szendrei János III. kötet. Oklevéltár 116. levél 183-184. pp. Fordította: ár. Huszti Vilmos) Szapolyai volt a keleti országrészek ura, a tapolcai, a diósgyőri és más királyi kegyuraság alatt lévő kolostorok és zárdák patronátusi joga is őt illette meg. A harc persze valójában nem a két király, hanem a hozzájuk pártolt, de tőlük többékevésbé független, csaknem teljes önrendelkezéssel bíró híveik között folyt. Az 1514-ben koronauradalommá szervezett Diósgyőr környéki birtokosoknak, s a hozzátartozó várnak előbb a Mária és a Ferdinánd párti Pempfflinger Sebestyén lesz a várnagya, majd Szapolyai Balassa Zsigmondot nevezi ki várnaggyá. A Szapolyai és „erdélybarát", valamint a lutheri reformációt terjesztő szendrői várkapitány először, majd Balassa másodszor dúlja fel a Ferdinánd-párti katolikus Tapolcát. A leírások szerint „Bebek Imre és Fe-