Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

TAPOLCA

Az apátság, az avasi egyház, Mindszent és a koronauradalom kapcsolata A tapolcai bencés monostor a 13. század elején, az avasi Szent István egyház, vagyis a mai református templom pedig a 15. század elején épült; a diósgyőri királyi, vagy koronauradalom megszervezésére a 16. század elején került sor. Hasonlóan erre az időszakra vonatkoznak első ismereteink, feljegyzéseink Mindszenttel kapcsolatban is. Az egyházi objektumok, a koronauradalmi szervezet és Mindszent, majd Mindszent község körül kialakuló 16-18. századi kapcsolatrendszer elemzéséhez, bemutatásához feltétlenül szükséges a 16. századot megelőző időszakot áttekintenünk. A településünknek nevet adó Miskolc nemzetség Tapolca meleg vizű forrása mellett építtette fel családi temetkezőhelyét. A monostor meglétére 1219-ben utal az első adat, majd a második feljegyzés 1221-ből maradt fenn. E két adat utal a monostor 13. századi birtokviszonyaira, ugyanis 1219-ben két település, Vámos és Tapolca jobbágyai szolgálták a monostort. Az 1221-es adatból pedig arra lehet következtetni, hogy voltak Ládon is szolgálattevői, jobbágyai, így valószínű birtokai is a tapolcai monostornak. A monostor felépítése 1202-1218 között történt (történhetett) s építtetője a borsodi területek akkori ispánja, (a Miskolc-nembeli) II. Jakab lehetett. O telepíthette ide a bencés szerzeteseket s a monostor első birtokainak hasonlóan ő lehetett adományozója. A Szent Péter és Pál tiszteletére emelet monostor cluny-szellemű bencés szerzeteseinek elsődleges feladatuk a Miskolc-nemzetség elhunyt tagjainak őrzése, az értük való imádkozás, más vonatkozásban a nemzetség hitéletének szervezése, ilyen irányú igényeinek kielégítése volt. A Miskolc nemzetség ezért természetesen gondoskodott a monostor és személyzetének ellátásáról. Az adományok, elsősorban birtokok alakulásáról, s azok adományozásának idejéről nem minden esetben maradtak fenn közvetlen feljegyzések. Meglétükre elsősorban a peres esetek, határviták eldöntésére hivatott, határjáráskor kiállított oklevelek utalnak. (Ezek viszont nem tüntetik fel a tulajdonjog keletkezését, az adományozás idejét.) Annyit azonban tudunk, hogy a monostor telepítésétől a Miskolc-nemzetség uralmának végéig, ill. a tapolcai monostor fölött gyakorolt kegyúri jogának megszűnéséig, (az 1320-as évekig) a monostor szolgálatára rendelt területek kiegészültek Jenke puszta teljes tulajdonával, (Tisza) Valk halászó vizeivel és (Hejő) Csabán egy vízimalommal. Egy 1291-ből származó oklevél szerint (adásvételi szerződés) a monostor a görömbölyi határ egy részének is birtokosa volt. Ezekhez járult tehát a korábban említett Tapolca, illetve Tapolcán egy terület, továbbá Vámos és Lád birtoka. A Miskolc nemzetség, s ezáltal a tapolcai monostor történetében (birtokviszonyaiban is) lényeges változások történtek 1310-1320 között. Róbert Károly (1307-1342) hatalmát megszilárdítandó 1312-ben a Hernád-menti rozgonyi csatában szétverte az Abák és Csák Máté, valamint a szolgálatukba szegődött főurak seregeit, majd