Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

TAPOLCA

Az apátság emlékei, a monostor rejtélye A Miskolc településnek nevet adó Bors-nembeli Miskolc személyéről, viselt dolgairól, perlekedéseiről nem maradt az utókorra írott emlék, okleveles anyag. Ez a magyarázata annak, hogy más városoktól eltérően Miskolc nem ünnepli alapításának évfordulóit. Ehelyett 1993-ban először rendezték meg az ún. város napját, amely az önálló törvényhatósági jog megszerzésére, pontosabban az 1909. május 11-én aláírt adománylevélre, az engedélyezett új címerhasználatra emlékezik. Az eddigi kutatásokból az viszont bizonyos, hogy a Miskolc nemzetség tíz ágra bomlott, s mind birtokos maradt Borsodban, a tapolcai monostor körül. A mai településnevekről ismerősnek hangzik a nyéki ág, a csabai vagy a kazai ág, de az ónodi ág éppúgy, mint a borsmonostori, amelynek Borsodban és Sopron megyében egyaránt voltak birtokai. A nemzetség közös temetkezési helyét, monostorát tehát Tapolcán emelte, s ebből az érdeklődő számára három kérdés vetődik fel, ill. három válasz kívánkozik. Mikor alapították a monostort, meddig töltötte be kultikus funkcióját és ezután mikor szűnt meg. A legfontosabb, hol lelhető fel, hol látható a helybéli érdeklődő, vagy a hosszabb-rövidebb ideig itt tartózkodó látogató vagy turista számára. Az első kérdésre egyértelmű a válasz: pontosan nem tudjuk az alapítás évét, okirata - ha egyáltalán volt - nem maradt meg. Első írásos említései 1219-ből, 1221-ből, 1292-ből maradtak fenn, de ezt megelőzően néhány évvel korábban éppenúgy létezhetett, mint akár több évtizeddel korábban. Erről csak azért nem tudhatunk, mert például nem volt perlekedésre ok, vagy ha éppen volt, akkor sem foglalták írásba. A tapolcai monostor célja, vagy elsődleges feladata az volt, hogy őrizze az alapító Miskolc nemzetség tagjainak hamvait. Ezt a funkciót a 13. század végéig mindenképpen betöltötte. A 14. század elején azonban idegen, a Balog nemzetségből származó Széchy család kezébe került a „Miskócok" ősi földje, szállásterülete, s vele a monostorról, annak szolgálóiról való gondoskodás, tehát a monostor kegyurasága is. A szerzetesek természetesen továbbéltek a különböző rendeltetésű épületek között, végezték az iskolához kötött kulturális-művelődési tevékenységüket éppúgy, mint a gazdálkodást, s a megtermelt felesleg értékesítését; s tették mindezt hitbeli elkötelezettségük keretei között. A bencések tapolcai apátságát 1532 és 1538 között többször is támadás érte, ezalatt a fél évtized alatt helyrehozhatatlan károkat szenvedett. A szerzetesek beköltöztek a Miskolcra, majd később a város melletti mindszenti kápolnához, az apátság épületei pedig végső enyészetnek indultak. A legfontosabb kérdés természetesen az, hol találhatók az apátság romjai? Csupán sejtések vannak mind a mai napig, az eltelt évszázad kutatásai egykori helyére vonatkozóan meggyőző bizonyítékot nem tártak fel. Bél Mátyás leírása szerint az 1730-as évek elején romok, maradványok még voltak, de az utalásai nem helymeg-