Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

MISKOLCRÓL ALKOTOTT KÉP

Toposzok, szlogenek, közhelyek a város imázsának alakításában A város nevezetességeit, jellegzetességeit középpontba állító, s ezzel a településről alkotott képet formáló, „irányító" leírások több évszázados múltra vezethetők vissza. A régi „Miskolc leírások" (akár a teljességre törekvés korabeli igényével, akár csak egy-egy kuriózum felvillantásával készültek) mindig visszatértek és hatottak a városirányítás és „városkép-formálás" egyes korszakaiban. Ha ezeket áttekintjük és kiemelünk belőlük egykor és ma is jellemző elemeket, segítségünkre lehetnek egy modern városkép kialakításában, s egy történetileg indokolt, a ma embere számára pedig elfogadható márkajel, vagy logó megformálásában. A régi leírások arról szólnak (s az esetek többségében erről van szó), hogy az idelátogató milyennek látja a várost, vagy arról, hogy az itt élő milyennek ismeri, az idegennel milyennek szeretné láttatni, elfogadtatni „otthonát". A kérdésekre adott válaszok - bár tartalmaznak állandó elemeket - korszakonként mégis változnak, „aktualizálódnak", de változnak azok a fogalmak is, amelyek alá ezek az ismérvek besorolhatók. A köznapi szóhasználatban ma már kevéssé ismert, görögös műveltségre épülő toposz fogalom egykor szélesebb körben használatos volt, s jelentése egy nép, egy város valóságos, jellemző sajátosságainak összességére terjedt ki. Ha ezek a jellemző elemek, ismeretek később reklámjelenséggé váltak, a magyar nyelv már a szlogen fogalmat használta. A szlogen Miskolc esetében is leggyakrabban hír típusú tömörített reklámszöveg volt, amely megjelenhetett kérdés formájában, de - példáink tanulsága szerint - létezett leíró, elbeszélő formában is. Az volt a lényeg, hogy akár a sajtóban, akár idegenforgalmi prospektusokban, vagy városismertetőkben az ismétlés változatlan formában jelenjen meg. Az egyformaság, a változatlan ismétlődés - mint a szlogen jellemzője - a köztudatban szintén elfogadott gyakorlat és ismert fogalom: a sztereotípia. Hasonló körbe sorolható egy következő fogalmunk is, a közhely. A közkeletű kifejezések, a közismert szövegrészletek ha elcsépelt, üres szólamokká válnak, akkor beszélünk közhelyről. Közhelyek minden város, így Miskolc esetében is szép számmal születtek és maradtak fenn az eltelt évszázadok alatt. Az utóbbi években (évtizedben) a régieket fokozatosan új fogalmak váltják fel. Miskolc fejlesztési koncepciójában is gyakorta előfordulnak az image, imidzs, imázs, vagy a logó fogalmak. Az imázs az arculatot, a teljes körű egységes képet jelenti, s ebben az értelemben többet tartalmaz, mint az egykori toposz fogalmunk. Abban viszont megegyezik az előzővel, hogy ugyanúgy szubjektív értékítéletek összességét tartalmazza. A környezet, amelyben az imázs kialakul, mindig saját értékrendje szerint fogja fel és értelmezi a hozzá érkező üzeneteket, információkat, tényeket. Egy város, így Miskolc imázsa spontánul keletkezhetett, tehát történeti ismereteken nyugszik, vagy tervszerűen, tudatosan alakított, amely