Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

Még 1909-ben történt, amikor a földmunkák után parkosított helyeket, tereket évelő virágokkal ültették be. A korabeli fényképek is mutatják, hogy - egy budapesti kertészmérnök szakvéleménye alapján - minden platót más-más fajta fával ültettek be, s így a lombozat színéről meg lehetett ismerni és különböztetni az egyes parkokat. Nevéhez fűződik az Avas-tetőn Zelenka Lajos táblabíró különleges kiképzésű és nagy alapterületű házának kisajátítása. A ház egyik része, - amely az egyik miskolci képzőművészt is megihlette - eredetileg kápolnaként szolgált. A ház szőlőben állt, így a Zelenka szőlőbirtokot, valamint mellette a Latabár-féle ingatlant is meg kellett vásárolni, amelyen - Doleschall Gábor főorvos szerint - lakóháznak is megfelelő épület állt. (A színészdinasztia alapító Latabár Endre ebben a házban halt meg.) Egy másik - képeslapként is ismert fénykép - rózsaliget közepén ábrázol egy nagy alapterületű nyári-lakot. 1986-ban Túry József ezt „a Túry szőllőház az Avason" elnevezéssel azonosította, megmutatva a jelenleg (ill. akkor) helyén álló elhanyagolt parkot. Az avasi park, vagy teraszkiképzések, sétányok és a turista-közlekedést szolgáló utak kialakításán túl, legfontosabb megvalósult építkezés a turista-szálló volt. (Elete és „használhatósága" rövidre sikeredett, mert 1929-ben lett kész és 1940-ben leégett, tehát eltűnése nem kapcsolható össze az Avas háború alatti, vagy háború utáni „károsodásával".) Az Avas történetének különlegessége, hogy - a környező erdőségekhez, a várostól, városi közlekedéstől távoleső helyekhez hasonlóan - a dombtetőre, az egyik szépen kimunkált platóra századunk első harmadában turistaszállót építettek. Úgy gondolták, az Avas a turistaforgalomnak éppen úgy része lesz, mint pl. a Bükk. Az építés kezdeményezését ezért is vállalta magára a Borsodi Bükk Egylet, amelynek elnöke az Avas-rendezési terveiről is jól ismert Túry József volt. Az építkezés egybeesett a Városi Idegenforgalmi Hivatal megalakításával, illetve annak egyik első ténykedése volt a turistaszálló leghasznosabb programjának, működtetésének kidolgozása. Az Idegenforgalmi Hivatal Hodobay Sándor polgármester kezdeményezésére 1927ben alakult meg, s első vezetője Unger Hugó lett. Az avasi „Bükk-Otthon"-t 1929 nyarán avatták fel. A város által az egyesületnek átengedett Latabár-féle ingatlanon (Nagy-Avas, Latabár sor 394.) épült fel, s öt nagy szobája 70-80 turista elhelyezésére volt alkalmas. Itt kapott helyet az egylet központja, s természetesen itt volt legolcsóbb megszállni a városba érkező turistáknak, fiataloknak, iskolai kirándulócsoportoknak. A kezdeti nagy lelkesedés az ún. Avas-kultusz lanyhulásával párhuzamosan alábbhagyott, s egy évtizedes működés után, 1939-ben felvetődött az „Otthon" megszüntetése. Pedig évente 2000 ember szállt meg itt, s ez aligha mondható kevésnek, feltételezve, hogy a kirándulók nemcsak egy éjszakát töltöttek az Avason. A tervezett felszámolás okai között szerepelt, hogy nem sikerült megvalósítani az Avas-rendezési programot, a vendégek kivilágítatlan utakon, s a temető mellett tudtak csak feljutni szálláshelyükre, ami pedig inkább taszította, mint vonzotta a turistákat. (Közben az otthont üzemeltető egylet megvásárolta a Dayka G. u. 8. szám alatti 3 szobás házat, s ezt rendezték be turistaotthonnak.) A Bükk Egylet már megkötötte a várossal az adásvételi szerződést, amikor 1940. január 17-én a turistaszálló porig égett, s úgy tűnik, hogy ezt mindenki - mint lehetséges megoldást -, megnyugvással vette tudomásul. A rövid életűre szá