Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

be. Ez - egyebek mellett - „profiltisztítást" jelentett, hiszen rendelkezés írta elő, hogy a létrehozandó könyvtár számára milyen kiadványokat, a levéltár számára pedig milyen dokumentumokat kell átadni. A megmaradt anyagot és a folyamatos gyarapodást lehetett csak új múzeumi nyilvántartásba venni. Ez a leltározás egybeesett a múzeum 1953-1954 között végrehajtott átalakításával, amely alapvetően megváltoztatta az épület belső térkialakítását és hasznosíthatóságát. A múzeumi gyűjtemények átcsoportosítása, újraleltározása után régészeti és numizmatikai, néprajzi, helytörténeti, iparművészeti és képzőművészeti gyűjteményei (később osztályai) lettek a múzeumnak. A régészet és a numizmatika, mint a régiségtár része, a néprajz pedig mint önálló gyűjtemény a múzeum alapításától kezdve volt. Az újonnan létrehozott helytörténeti gyűjtemény szintén a régiségtárból vált ki, majd a helytörténettől (vagy helyesebben: helytörténetből) elkülönült az iparművészet. A képzőművészeti anyag nem volt számottevő, a gyűjtemény a múzeumi egyesület önállósulásától (1913) kezdve fejlődött. (A múzeumi gyűjteményben a régészet-numizmatikai és a képzőművészeti anyag nagyságrendje adta a két szélső értéket. Előbbi 40.000 darab fölött volt, utóbbi pedig nem érte el a 400 darabot.) A „profiltisztítás" a múzeumi anyag menynyiségének lényeges csökkenését jelentette. 1973ban még láttam azt a listát, amely a későbbi II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárnak átadott kiadványokat tartalmazta. Ennek része volt Horváth Lajos és Szendrey János egykori könyvtára is, s - emlékezetem szerint - 10.000 kötet körüli, de inkább azt meghaladó mennyiségről volt szó. (A múzeum könyvanyaga már 1911-ben Horváth Lajos könyvtárával 6000 darabos volt!) Leszih Andor hagyatékában megmaradt egy kéziratos jegyzék a múzeumi levéltár „szétosztásáról". A Műemlékek és Múzeumok Országos Központja rendelkezése szerint a múzeumban csak az alábbi iratcsoportok, illetve gyűjtemények maradhattak: a miskolci céhek történetére vonatkozó dokumentumok; irodalomtörténeti jellegű és vonatkozású iratok; térkép- és képgyűjtemény (utóbbi nem fotókat és képzőművészeti anyagot jelent); színháztörténeti iratok és színlapok; a tanácsköztársaság emlékei és iratai; a múzeumi könyvtárból a miskolci újságok és folyóiratok gyűjteménye. A megőrzendő anyag között külön kiemelik Szendrey János hagyatékát (levelezését, egyéb iratait), de nem történt említés Horváth Lajos, Lévay József és Herman Ottó hagyatékáról. (Utóbbi kettő maradt a múzeumban, Horváth Lajos anyagának egy töredéke pedig átkerült a levéltárba.) A jegyzék kiemeli, hogy „a múzeum levéltári szekrényében idáig őrzött minden olyan nyomtatványt, tehát nyomtatott füzetet, falragaszt, röpcédulát, jegyet stb. melyek nem egy (konkrét) személyre vonatkozó jellegűek, hanem mint általánosságban használt és közcélokat szolgáló nyomtatványok és általános művelődéstörténeti és nyomdatörténeti értékűek, visszatart és a miskolci könyvek, nyomtatványok gyűjteményében őrzi meg a múzeum." (Ebből alakult ki az új gyarapítású könyvtáron belül a „Miskolciáná"-nak nevezett elkülönített egység.) Az átadott iratok mindegyikét ellátták az akkor még „Borsod-Miskolci Múzeum" pecsétjével. Az átadott 1711 előtti dokumentumok, oklevelek száma 139, az 1711-1800 közöttieké 270 darab, az 1800 utániaké 81 darab volt. A legnagyobb mennyiséget a diósgyőri koronauradalom anyaga tette ki, amely 523 darab (összesen 1,42 ifm.) volt. Az 1848/49-es forradalom és szabad