Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

emlékházzá, amely valamennyi helyiségében Herman Ottóról szól. Az 1935-ös állapotot, amely még Herman Ottó ottlétét és emlékét idézi, az alábbi leírás őrizte meg számunkra: „Kanyargós út kis hidacskán keresztül vezet fel a ház verendájára. Három szoba van a kis házban. A verandáról két bejárat nyílik, az egyik a dolgozószobába, melynek falait Herman Ottó saját vízfestményei díszítik, madarak és piros pettyes pisztrángok vannak a képeken. Egy falitáblán a Szeleta-barlangban talált barlangi medvecsontok érdekes kollekciója. Az íróasztalon medveagyarból és a hatalmas állat mancsának perceiből összeállított tinta és tolltartó. A könyvespolcon könyvek. A szobában ripszgarnitúra, kis asztalkán ősember nyílhegye, alatta egy csapda kisebb ragadozók, a madarak ellenségei számára. A tornác másik ajtaja az ebédlőbe nyílik, melyben az asztal körül nádszékek állanak. Egy bőrgarnitúra, kredenc, a falakon népies díszítésű tálak, és egy faragott palóc-tálas lóg, közel 40 darab kancsóval és tányérral. A tudós akvarell tájképei díszítik még a falakat. Innen egy ajtó a dolgozószobába, egy másik a hálószobába vezet, hol két egyszerű faagy, dívány, éjjeli szekrény, néhány tükör és egy ruhásszekrény képviseli az összes bútorzatot. Az ablakok előtt virágos mintás függöny lóg. A tudós íróasztalában lévő apró tárgyak nagy része ma a Szőts-család birtokában van. Herman Ottó könyvei, levélnyomója, néhány képe, aprósága képviseli a tudós megmaradt földi vagyonát. A miskolci múzeumban is csak kevés Herman Ottó relikvia van. Legnagyobb részét Herman Ottó levelezése teszi ki, közel 150 manuscriptum, melyek érdekes világot festenek a tudós politikai szereplésére." A múzeumba került másfél száz levél közül kétségtelenül legfontosabb dokumentum az a 16 oldalas írás volt, amelyben Kossuth Lajos fejtette ki nézeteit a politikával kapcsolatban, s megfogalmazza a követendő irányvonalat is. (A levél, vagy annak másolata minden Herman Ottóról szóló kiállítás mindmáig nélkülözhetetlen eleme, amelyet mindenki felhasznált, aki Herman Ottó politikai nézeteivel, képviselőségével foglalkozott.) A tárgyi emlékek között ekkor egy ismeretlen mellszobor, s Kun József miskolci szobrász Herman Ottóról készített plakettje szerepelt. Azok a fényképek, amelyek Herman Ottót a kertjében „kapták lencsevégre", s talán idős korának legközismertebb felvételei, ekkor már szintén a múzeum gyűjteményében voltak. Ismereteim szerint a Herman Ottóra vonatkozó tárgyak és dokumentumok 1935-1955 között számottevően nem gyarapodtak. Az 1953ban történt átleltározáskor vették pontos nyilvántartásba azokat a leveleket, amelyeket a Szeőtscsalád Leszih Andornak Herman Ottó születésének centenáriumán átadott. (Ezek a levelek 53.4426. 1-55 és 53.4427. 1-65. számok alatt szerepelnek a történeti gyűjteményben. Számozásukat és rendszerbe szedésüket még az ajándékozók csinálták meg.) Természetesen mindegyik darabnak van kultúrtörténeti értéke, de kettőre Komáromy József egykori múzeumigazgató egy tanulmányában különös módon felhívja a figyelmet. Az egyik, amely a lillafüredi telek megvételére és a ma is meglévő, múzeumnak használt ház építésére vonatkozik. Eszerint a telekvásárlás 1889-ben, az építkezés pedig 1890-1903 között történt. A másik levél 1914. május 22-én íródott, s ez akár végakarataként is értelmezhető. A levelet Hámor község bírójának, Zorger Ignácnak címezte: „Már tudni is fogja, hogy lillafüredi birtokomat Szeőts Béla öcsémnek atyafiságos áron eladtam. De azt vegye tudomásul, hogy én