Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

emlékét. (Ebbe a néhány évtizedbe „belefért" az is, hogy születési helye sem okoz talányt.) Herman Ottóra igazán születése századik évfordulóján figyelt fel Miskolc közönsége, s a közművelődési, múzeumi szakemberek, városi köztisztviselők egyaránt. A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap 1935. szeptember 28-án nagybetűs címmel jelentette meg, hogy „Ma van a miskolci múzeum Herman Ottó emlékünnepélye, melyen a magyar tudományos világ előkelőségei gyűlnek össze a tudós százéves születési évfordulójának megünneplésére." A cikkből megtudjuk, hogy „Az ünnepségen Lambrecht Kálmán dr. egyetemi tanár, Herman Ottó életrajzírója mondja az ünnepi beszédet, Madarassy László dr. a Néprajzi Múzeum igazgatója pedig a Bükk fafaragó népéről tart vetített képes előadást, tárgyak bemutatásával. Az ünnepélyt Gálffy Ignác, a múzeumi bizottság elnöke nyitja meg, utána Halmay Béla dr. polgármester a város nevében üdvözli a fővárosi tudományos intézetek és múzeumok megjelent képviselőit." A tudós halála után 21 év telt el, Lillafüreden lévő egykori háza pedig még mindig ugyanúgy állt, ahogy elhagyta. Az ingatlan ekkor Szőts Béla erdőtanácsos és családja tulajdonában volt. A tulajdonjogot, a Herman Ottó-hagyaték múzeumba kerülését, majd Herman Ottó hamvainak hazaszállítását (is) az magyarázza, hogy Szőts Béla édesanyja, Herman Henriette Herman Ottó édestestvére, nővére volt. Szőts (apja névhasználatában: Szűcs, gyermekei névhasználatában Szeőts) Bélának az 1950-es évek végén még három élő gyermeke volt: Anna, Irma és Gizella. Sárospataky Józsefné, Szeőts Anna volt az 1965-ös emlékév egyik előkészítője, mozgatója. A Szeőts-családból került így a legtöbb anyag a múzeumba, másrészt - leszármazottak lévén - a legtöbbet tehették Zükovszky Béla miskolci művész képe Herman Ottóról Herman Ottó emlékének méltó megőrzéséért. 1935-ben három tábla állt a lillafüredi ház falán. Az egyiket 1926-ban az Ornitológiai Intézet helyezte el, kifejezve s főleg ismerve azt, hogy a hazai madártani kutatásokat Herman Ottó alapozta meg. A második tábla 1933-ban került a házra, s arra emlékeztetett, hogy Lillafüreden kongreszszusukat tartó magyar írók elzarándokoltak ide, s adóztak Herman Ottó emlékének. A harmadik tábla 1935-ben került a falra, s a maga nemében ez is sokat mondó volt: „Ez a ház eladó". Herman Ottó hagyatékának ez is része. Az épület, amelyben 1889-1913 között élt és dolgozott, végül is megmaradt, s 1964 nyarán vált olyan