Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

a Miskolczi Napló 1924. évi egyik száma adott hírt: „Miskolc város polgármestere az elmúlt héten meleghangú levélben üdvözölte Szendrey János nyug. miniszteri tanácsost, a m. kir. Tud. Akadémia tagját, Miskolc város országos nevű történetíróját ötvenesztendős írói jubileuma alkalmából. A polgármester üdvözlő soraira ma reggel érkezett meg Szendrey János dr. válasza, aki közli a polgármesterrel, hogy úgy intézkedett, miszerint a »forradalmak pusztításától megmentett sok kulturális becsű iratait, leveleit könyvtárának egyrészét, saját összes munkáit és több régiséget és műtárgyat halála után, egyrészüket pedig már most elszállítsák a Borsod-Miskolczi Múzeumnak.« A rendkívüli értékkel bíró régiségtár és okmánytár részletes jegyzékét egyidejűleg megküldte Szendrey Leszih Andor múzeumi titkárnak. Levele további során azt is bejelenti a kiváló történettudós, hogy ötvenéves írói jubileuma emlékére a Miskolcon építendő kultúrpalota javára június 20-án a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank útján - szegénységéhez mért összeget - egy millió koronát utalt át a polgármester címére. ... A miskolci múzeum értékes anyagát a Szendrey János felbecsülhetetlen értékű okmány- és régiségtára most újabb műkincsekkel gazdagítja. Ez az újabb ajándék is rávilágít a múzeum terjeszkedésének elodázhatatlan szükségére. . .." (Az adomány nagyságának elképzeléséhez tudnunk kell, hogy az ekkor tervezett, s a múzeumot és könyvtárat számos előadóteremmel magába foglaló új kultúrpalota „bekerülési költsége" száz millió korona volt. Szendrey felajánlása tehát az összes költség század-része volt, ami erejét jócskán meghaladta. Ezért is fogalmazott a következőképpen, amikor ajándékozásával kapcsolatosan faggatták: „Amikor Széchenyi István gróf megalakította a Magyar Tudományos Akadémiát, s ennek céljaira egy éves fizetését (ti. jövedelmét, D. I.) ajánlotta fel, arra a kérdésre, hogy miből fog ezután megélni, azt a választ adta: Majd minden nap más barátomnál ebédelek. A nemes grófnak bizonyára volt 365 jóbarátja. Én, hogy fölajánlom a miskolci kultúrpalota építésének céljaira egymillió koronás adományomat, szerény viszonyaim között bizonyára megérzem ezt a hónapi háztartásomban. Kíváncsi vagyok, lesz-e nekem legalább 30 barátom, akikhez elmehetek naponként ebédelni." Az önmagának föltett kérdésre a választ sajnos - rövidesen megismerhette.) Szendrey János hagyatékát a múzeum 1928 elején vette át. Különös volt, hogy a monográfus, bár ugyan készült a halálra, ellentétben például Lévay Józseffel, írott végrendeletet nem hagyott maga után. Örökösei viszont elfogadták, respektálták életében többször megfogalmazott elhatározását, és „kevés kivétellel átadták relikviáit a múzeumnak." (Nem ismerjük pontosan, hogy mi volt ez a „kevés kivétel", mint ahogyan nem ismerjük sem a miskolci múzeum, sem pedig a Hadtörténeti Múzeum által átvett műtárgy anyag pontos listáját sem. Van még egy különleges, Szendrey magángyűjteményének egészét érintő eset, amely 1918-ban vagy 1919-ben történt. Szendrey a háború alatt súlyos gyomorbetegségben szenvedett, s kivizsgáltatni baját egy orvos barátjának kérésére a budapesti Szent Ferenc kórházba bevonult néhány napra. Meggyógyítani ugyan nem tudták, de hozzánemértésből következően több mint fél órán keresztül röntgenezték, s az ekkor szerzett belső sérülések és a sugárzás káros hatásai miatt két és fél évet szenvedett élet és halál között a kórházban. Súlyos szívbeteg leánya nem tudta felügyelni műkincsekkel teli lakását, amelyet ezalatt az idő alatt