Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

SZENDREY JÁNOS hagyatéka a Herman Ottó Múzeumban (Miskolc, 1857 - Budapest, 1927) 1927. november 25-én két rövid távirat érkezett Miskolc polgármesteréhez, Hodobay Sándorhoz. Az egyiket Kalina Gézáné Szendrey Margit küldte, s csak ennyit tartalmazott: „Atyám meghalt". A másik hivatalos volt, s ez állt benne: „Szendrey János meghalt, minden művészi értékű tárgyait Miskolc városára hagyományozta. Popoli államtitkár." Halála váratlan volt, hiszen ezt két héttel megelőzően Miskolcon járt. A város és a közművelődési egyesület vezetői arra kérték, hogy itt ünnepeljék közösen ötvenéves írói jubileumát. Számosan elkísérték a fővárosból, hiszen életének meghatározó idejét ott töltötte. Miskolcot 1878-ban hagyta el, de mindig büszke volt „miskolciságára". Mikszáth Kálmán (1885-1950), a nagy író fia volt ekkor a város főispánja. Szendreyt üdvözlő szavai, gondolatainak tartalma napjaink emberére is hatást gyakorol: „Semmi sem nemesít úgy, mint a történelem lelkében élni, - mondta - mert oda csak az léphet be, aki kívülhagyta az emberi indulatokat, a személyeskedést, kicsinyességet, az elpuhultságot, a féltékenységet és a gyűlöletet." A 70 éves, ősz hajú tudós életműve volt bizonysága annak, hogy ő nemcsak címként, adományként kapta a nemességet, hanem a történelem „mélységeibe látva és azt érezve" nemessé magasztosult. (Nemesi címét, és a szülőhelyére utaló „mindszenti" előnevet 1912-ben kapta. Ezért van kettősség nevének írásában. A Miskolc monográfia köteteit még Szendrei-ként írta, de 1912től a Szendrey nevet használta. A róla írt összegezés is ennek megfelelően használja, illetve tünteti fel nevét.) Szendrey János millenniumi díszöltözetben, 1896. Halála után, 1927. november 29-én Miskolc város közgyűlése jegyzőkönyvben örökítette meg Szendrey János emlékét, s noha különleges módon ő nem volt díszpolgár, a város saját halottjának tekintette. Még ezen az ülésen képviselői bizottságot jelöltek ki Plank Miklós, Leszih Andor és Sassy Csaba személyében, hogy tájékozódjanak a temetés körülményeiről. Arról is döntés született, ha a család ideiglenesen nem Miskol-