Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

rült. Szemere-dokumentumok már magánszemélyektől is kerültek a gyűjteménybe, majd a kiállítási terembe. így például azok a levelek, amelyeket szüleinek, illetve apjának, Szemere Lászlónak címzett 1836-1837-ben Frankfurtból, Párizsból és Londonból. A levelek eredetéről annyit tudunk, hogy 1923-ban „a múzeum egy miskolci adakozó (a Hosszúfalussy-család) szívessége folytán Szemere néhány ifjúkori leveléhez jutott, amelyek főleg kultúrhistóriai szempontból bírnak rendkívüli jelentőséggel. A levelek szorosan kiegészítik a múzeum egy Szemere Bertalantól származó régebbi levélsorozatát." Szemere Bertalanra vonatkozó dokumentumok és tárgyak előkerültek a fiú hagyatéki anyagából is, de ezek számát pontosan nem ismerjük, mert a Párizsból hazakerült anyag jelentős részét Szemere Attila még életében elajándékozta Budapesten az Iparművészeti Múzeumnak. A Szemere-szoba megnyitásától a múzeum államosításáig, és gyűjteményének „szétdarabolásáig", vagy „profiltisztításáig" mindössze két évtized telt el. A múzeum történeti gyűjteménye őrzi azt a Leszih Andor által kézzel írt listát, amely feltünteti, hogy milyen iratokat és milyen mennyiségben adtak át Miskolc város levéltárának. Innen tudjuk, hogy a szabadságharccal kapcsolatos, s átadott iratok száma 167 darab volt. Hogy ezen belül milyen arányt képviselt a Szemere-anyag, ma már nem lehet megítélni. Annyi viszont bizonyos, hogy Szemere Bertalan és Szemere Attila teljes anyaga a múzeum 1953-as leltárkönyvében mindössze 40 tételt, vagyis enynyi darabot vett számba. (Ez a tárgyi anyagra vonatkozott és az iratokat másutt vették nyilvántartásba.) A Szemere-szoba másik részében a fiú, Szemere Attila emlékanyagát helyezték el a kiállítás rendezői. „Ezek között mindenekelőtt megragadja a figyelmünket Karlovszky Bertalannak Szemere Attiláról festett nagyszerű portréja, és a halottai maszk, amelyet Zala György szobrászművész készített róla. A fényképei között talán legértékesebb apjának párizsi emigrációja idején róla festett kép(e), amelynek hátára Szemere Bertalan megható és mélységes apai szeretetre valló sorokat írt. Nagyon érdekesek azok a plakátok és újságcikkek, amelyek Szemere Attila miskolci (országgyűlési képviselői) választási kampányát szolgálták, aki mint emlékezetes, Herman Ottóval szemben nyert mandátumot. Itt van a francia becsületrend nagykeresztje is, amellyel Szemere Attilát kitüntették, de itt vannak azok a megbecsülhetetlen értékű műtárgyak is, amelyeket Szemere Attila törökországi, afrikai, indiai és japáni útjáról hozott magával". Az özvegy által átadott, s a hagyatékot képező tárgyegyüttesből, a kiállítási lista alapján érdemes néhányra figyelmünket vetni. „Gyönyörű szép török kardok, damaszkuszi pengék, amelyek ... a legritkább gyűjteményekben, világvárosi múzeumokban is hatalmas értéket reprezentálnak. Egy-egy ilyen kardon araszos betűkkel egy-egy nemzedéknek és dicsőséges csatáknak a története van felírva. Egy régi finom mívű japán puska, konstantinápolyi selyem sál, indus fegyverek, egy fafaragású régi Buddha-szobor, két darab kézzel festett és írott, valamint egy nyomtatott, de szinte érthetetlenül pehelysúlyú japán könyv, egy rézveretes rózsafa-ládika, egy japán mester pompás képe, álarcok, stb. tarkítják az értékes gyűjteményt." Ez tehát a Szemere-gyűjtemény, a Szemereszoba története. A kiállítást látva, özv. Szemere Attiláné úgy nyilatkozott, hogy: „Mindent ideadtam, amit a jobb időkből meg tudtam őrizni.