Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

Lévay József, Miskolc tiszteletbeli főjegyzője díszdoktorrá választotta. A Magyar Tudományos Akadémiától és a Kisfaludy Társaságtól pedig díszoklevelet kapott. Ezeket kiegészítette még ügyvédi oklevele, s kitüntetései. Ez volt tehát az a személyes anyag, amelynek hovákerüléséről ő döntött. A végrendelet szerint az ingó és ingatlan vagyona a családra, két leánytestvérére (Lévay Erzsébet Benedikty Pálnéra és Lévay Borbála Vadászy Györgynére), valamint azok utódaira szállt. Könyvtárát a református főgimnáziumra hagyta, amelyet 1836-1845 között tanulóként, 1852-1865 között pedig magyar-latin szakos tanárként ismerhetett meg és zárhatott szívébe. (A miskolci Lévay kultusznak adózva, Balázs Győző javaslatára az iskolát 1936-ban róla nevezték el, majd amikor az egyház újra visszakapta az épületet, 1996-tól ismét Lévay József nevét viseli.) A költő rendelkezett kéziratairól és levelezéseiről is, amelyet Csernák Béla nagyváradi református püspökhelyettes őrizetére bízott. Tekintettel arra, hogy Lévay Józsefnek nagyon kiterjedt kapcsolata és magánlevelezése volt, ezek összegyűjtését a Borsod-miskolci Közművelődési Egyesület nagyon fontosnak tartotta, s a temetést követően ezzel kapcsolatban egy felhívás meg is jelent a Reggeli Hírlapban. A felhívás a múzeumban felállítandó Lévay-szoba érdekében minden emlékre, tárgyra és dokumentumra kiterjedt. A Lévayhagyaték múzeumi gyűjtése, s annak önálló kiállításon történő bemutatása tehát a költő temetését követően felvetődött. Az elképzelés és a megvalósulás, vagyis a feltárás és anyaggyűjtés, valamint a múzeumi emlékszoba megnyitása között egy évtized telt el. 1918-1928 között Lévay emlékének ápolásáért annyi történt, hogy 1921-ben az Avason, az ún. Rákóczi platón platánfát ültettek, ami rá emlékeztetett. (Pontosan 9 platánt ültettek el, s ezek közül - már nem tudható melyik - volt a Lévay fa. A Rákóczi platóra ma már nem emlékeznek, de a fák még léteznek.) 1923-ban a Bank Sándor és Balogh Bertalan nevével fémjelzett Közművelődési Egyesület Lévay József nevét vette fel, s azt megtartotta az egyesület megszűnéséig. (Ennek utódjaként tekinthető a Lévay József Közművelődési Baráti Kör, amely a város és a régió jeles egyéniségeinek emlékét ápolva 1978-tól, napjainkban is működik.) 1925-ben aztán megnyílhatott a Lévay-szoba. Erre november 24-én, a költő születésének centenáriumára emlékezve került sor. Leszih Andor, a múzeumi bizottság titkára és Gálffy Ignác, a bizottság elnöke a Városháza egyik termében, a díszterem szomszédságában állították össze az „eredeti" Lévay-szobát. Az eredetileg is elképzelt múzeumi szoba az 1927-ben megnyitott, s felújított állandó kiállítás része lett, s látható volt mindaddig, amíg a hábo-