Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

csak a város és múzeum akkori vezetőit örökítik meg, hanem a látványos kiállítást, a ma már nem látható „galériás" nagytermet is, s így fontos múzeumtörténeti dokumentációt jelentenek. A gyarapodás, az új ásatási és kutatási eredmények 1938-1939-ben kívánták meg legközelebb, s az államosítás előtt utoljára a kiállítás átrendezését. Ekkor összesen 19 helyiség szolgálta a kiállítást, s az épület alatti pincék 7 helyiségét is alkalmassá tették raktározásra. Ekkor már 77.000 darab tárgyat őrzött a múzeum, s ebből csak a leglátványosabb, legszebb darabokat tudták bemutatni. (Ezen a kiállításon 4295 tárgyat és illusztrációként 314 képet láthattak az érdeklődők.) Ami 1927-hez képest lényeges változás volt, az a hagyatékok, a város és megye kiemelkedő egyéniségeinek, így Lévay József mellett Szemere Bertalan, Herman Ottó és Szendrei János emlékanyagának bemutatásában nyilvánult meg. Ezek az „emlékszobák" a második világháború alatti műtárgycsomagolásig együtt voltak. S bár a múzeum károsodás nélkül vészelte át a háborús éveket, 1953-ban, amikor újra kellett leltározni a múzeumi gyűjteményeket, már nem volt fellelhető mindaz, ami a kiállításon látható volt. * * * A múzeum állandó, nagy kiállításai után szót kell ejtenünk arról, hogy a két háború között milyen elképzelések voltak az intézmény áthelyezésére, bővítésére, vagy esetleg új „kultúrpalota" felépítésére. (Mind tudjuk, ezek nem valósultak meg, de mert ismerjük a szövegbe formált és rajzos elképzeléseket, felidézésük érdekes adalék a múzeum történetéhez.) 1913 után - amikor a régi iskolaépület helyén szerették volna felépíteni az új kultúrpalotát - 1920-ban a múzeum Népkertbe telepítése vetődött fel. A Vigadó hasznosításával mindig is komoly gondjai voltak a városnak, belső arányait rossznak, esetleges átalakítását pedig költségesnek tartották, ezért is gondolták, ha át kell építeni, akkor ez a múzeum igényeinek megfelelően történjen, s így a továbbfejlesztéshez is korlátlan hely áll rendelkezésre. 1925-1926-tól a meglévő épület bővítése került a köztudatba. A bővítésre vonatkozó első terv 1926 elejére készült el, amelynek rajza a Miskolci Szemlében meg is jelent. Az elképzelést Bloch Ármin és Stimm Lajos miskolci tervező vállalata fogalmazta meg. Eszerint az épületet az Erzsébet tér irányába „hoszszabbítanák meg" úgy, hogy az épület főbejáratát az avasi feljáró előtti térre (a volt Szinva-híd környékére) tervezték. „Az új múzeumi épület főbejárata egyúttal a réginek is főbejáratául szolgálhat, mert az ott tervezett előcsarnokból, illetve hallból a földszintre tervezett muzeális terem közvetlen összeköttetést létesít a meglévő múzeummal és annak udvar felőli folyosójával. ... A belépő előcsarnok két oldalán, s a hall északi részén fogadóhelyiségek lettek volna, még a hall déli részén az emeletre vezető főlépcsőt, afölött pedig tornyot képzeltek el. Ezen keresztül biztosították volna a kapcsolatot a múzeum emeleti kiállítótermeivel." A régi és az új épület különböző korok építészeti stílusainak tudatos összeolvasztását mutatta volna. (A terv ismeretében, s a korabeli kritikákat is figyelembe véve jó, hogy ez a terv nem valósult meg.) Ez a „múzeumfejlesztési terv" nem nyerte meg a városvezetés tetszését sem. Fő ellenérv az volt, hogy eltakarja az avasi domboldal látványát, a közvetlen környezetben lévő Diószeghyház és a fürdőépület felé magasodik, mintegy összenyomva azokat, s az épület tornya beépül a