Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

háborús események, részben a múzeumépület egy részének más jellegű hasznosítása miatt nem volt kiállítás, a kiállítóhelyiségek raktárrá váltak, só't a könyvtárat más helyre kellett szállítani. (1917-ben termeket kellett visszaadni az iskolai oktatás számára, 1919-ben a tanácsköztársaság alatt pedig szakszövetkezeti iroda működött a múzeum egy részében.) Mi van a múzeummal? Mentsük meg a műtárgyakat! címmel 1919. június 25-én a Reggeli Hírlap érdekes írást jelentetett meg, amelyben a tanácsköztársaság kultúrpolitikája, eszmerendszere, s egyben a műkincseken, műtárgyakon keresztül a múzeumhoz való viszonyulása is kirajzolódik. Eszerint: „A kommunizmus gyakorlati megvalósítását elsősorban a műkincsek köztulajdonná tételével kell kezdeni. . . . Feltétlenül gyors és radikális intézkedések szükségesek e tekintetben Borsodmegyében illetőleg Miskolczon. Művésziek) és szakemberek személyes tapasztalatuk alapján arra hívták fel lapunkat, hogy hívjuk fel az illetékes megbízottak figyelmét azokra a pótolhatatlan veszteségekre, amelyek a közt sújtják a megyében levő több kastélyban található értékes műkincsek elpusztításával. Értesülésünk szerint ugyanis több borsodmegyei kastélyban, így például a boldvai Szathmáry-féle kastélyban felbecsülhetetlen értékű könyvtár van. A könyvtáron kívül a padláson értékes, drága és ritka régi magyar és latin könyveket találtak. E könyvek között több olyan kötet is van, melyből az egyetlen Magyarországon található példány. A könyveken kívül porcelán csészék, fayancok, vitrinek, antik bútorok találhatók. Mindezek az értékek a hozzá nem értő egyének vandalizmusának kitéve, a megsemmisüléssel vannak veszélyeztetve. Szemtanúk állítása szerint a régi könyveket fűtésre használják. Hasonló a helyzet a közeli községek többi kastélyaiban is." Azonnal szakemberek kiküldését sürgeti az újságcikk, s a műkincsek múzeumba szállítását tartja fontosnak. A múzeum viszont zárva van, amelyet nemcsak a nagyközönség előtt újra megnyitni, hanem folyamatos befogadóképességét is biztosítani szükséges. Ezért a korábban felvetett gondolat - a múzeum fejlesztése - újra terítékre került. 1920 elején azt latolgatja a városi képviselőtestület, hogy miként lehetne a népkerti Vigadót - kellő átalakítások után - múzeumi célokra hasznosítani. Aztán évek elteltével kiderül, hogy a múzeumot nem lehet a városban másutt elhelyezni, s talán elég is, ha a régi iskola épületet teljesen kiürítik, s azt kizárólag a múzeum kezelésébe adják. Leszih Andor, a múzeum igazgatója 1924-ben erről így fogalmazott: „Ha a város az egész épületet át fogja tudni adni a múzeum céljainak (ami a női kereskedelmi iskola elhelyezése után történhet meg), akkor kellő renoválás után egy - Miskolcnak teljesen megfelelő - jól rendezett és kielégítő múzeumot fogunk tudni kifejleszteni. A múzeum munkásságának iránya már meg van adva: a múlt emlékeinek kegyeletes megőrzése mellett anyagával és a modern múzeumrendezés elveinek keresztülvitelével tanító múzeum lesz". Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy 1927-ben német és osztrák kutatók jelenlétével a „Bükkikultúra" barlang-anyagának tanulmányozására nemzetközi konferenciának ad helyet Miskolc, az is egyértelművé vált, hogy erre az alkalomra új kiállítást kell készíteni, amely jelentős teret szentel a Miskolc környékéről és a megyéből előkerült őskori leleteknek. 1927 szeptemberében újonnan átrendezve, s komoly restaurátori munka után megnyílt a miskolci múzeum új állandó kiállítása. A kiállítás megnyitásakor elhangzott, 3 8