Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

A Közművelődési Egyesület és a múzeum szétválasztása. Irta : Leszih Andor. Miskolcz, április 9. A közművelődési osztály is, a múzeum is egymástól teljesen eltérő és Össze nem kapcsolható utakon végzi munkáját. A közös érintkezés évenként egy-párszor — választmányi üléseken — szokott csak megtörténni, midőn a választmány a két osztály jelentéseit meghallgatja és a fonto-sabb ügyekben dönt. Hogy e két osztálynak e hosszú időközökben történő érintkezése milyen, az befolyásolhatja az osztályok munka kedvét, de nem lehet tényező legfőbb a felvetett nagy terv elbírálásában. Jelenleg a két osztály között áthidalhatatlan ellentétek forognak fenn, de volt és jöhet olyan idő. midőn semmi ellentét és külömbözet nem lesz, ez azonban még akkor sem fog segíteni egyik osztályon sem, mert itt máT a dolog természeténél fogva sem lehet szó együttműködésről. A közművelődési osztály tanítja az analfabétákat, vezeti a munkásgimnáziumot, a szabad egyetemet, irodalmi {elolvasásokat, zenei matinékat, — mindezekhez a múzeumnak semmi köze és ezekben semmi segítségére nem lehet. A múzeumi osztály viszont végzi a maga munkáját, a" régészeti, néprajzi, természetrajzi tudományos gyűjtéseket, a képtár, könyvtár gyarapítását, szakmunkákat, tart bemutató ismeretterjesztő előadásokat, szolgál a szakembereknek és a nagyközönségnek felvilágosít ásókkal* őrzi, gondozza és gyarapítja a gyűjteményeket, — mindezekhez a másik osztálynak semmi köze és e munkájában segítségére nem lehetjHa a két osztály segíthet i is egymást, az csak apró szívesség lehet. A Miskolczi Napló 1913. április 10-i száma (részlet) a város és a megye közösen tartja fenn a múzeumot, amelynek ügyét egy közösen kiküldött, ún. társadalmi bizottsággal intézteti. 1920 után a múzeum „minősítésében", jogi státusában a következő nagy változás 1936-ban következett be. Elfogadva a múzeumban végzett (elsősorban őstörténeti és néprajzi) kutatások régiónkon is túlnyúló jelentőséget, Hóman Bálint vallás- és közoktatási miniszter a Borsod-Miskolci Múzeumot „közgyűjteménnyé" minősítette. Az akkori, múzeumokra vonatkozó törvény erre csak olyan intézményeknek adott lehetőséget, „amelyeknek anyaga tudományos, művészeti, történeti vagy közművelődési szempontból a nemzeti közművelődés egyetemes és helyi érdekeinek figyelembevételével egyaránt jelentős." A közgyűjteménnyé való nyilvánítás az állami támogatás növelését jelentette, ugyanakkor az elvárások is lényegesen nagyobbak lettek. A sokrétű gyűjtemény több szakembert kívánt, felvetődött az új miskolci képcsarnok létesítésének szükségessége, az első világháború emlékanyagát őrző „10-es honvéd hadimúzeum" önálló kiállítóhellyé fejlesztése, és mindezeket betetőzte a végső cél: egy új kultúrpalota felépítése, amelyben helyet kap a nyilvános könyvtár, a képcsarnok, új múzeumi kiállító- és előadó termek. A múzeum történetében legközelebb 1950ben következett be hasonló nagyságrendű és minőségű változás. Ez az intézmény államosítása volt, amely - többek között - azt is jelentette, hogy a társadalmi és részben külső irányítást felváltotta a szakmai és belső irányítás, tehát kialakult az intézményvezetés mai struktúrája. Ez Leszih Andor nyugalomba vonulását, s dr. Vargha László személyében 1950-1952 között új, a minisztérium által kinevezett igazgató idehelyezését, új feladatok megfogalmazásával új múzeumi