Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)
100 ÉVES A MÚZEUM
ták, hogy mind a Régészeti Társulat, mind pedig a Barlangkutató Társulat tiszteletbeli tagjává választotta. (A paleolit-kutatások mellett ásatásokat végzett az újabb kó'kor, a bronzkor és a vaskor időszakában is. Nevéhez kötődik a Szirmabesenyó' határában, Tiszakeszin, Sályban, Mocsolyás település környékén és Vatta mellett az ún. Testhalomnál végzett ásatás is.) Neve kapcsolódik a néprajzi kutatásokhoz, de a múzeumi könyvtár kialakításához, fejlesztéséhez is. 1900-1912 között szakszerűen, pontosan számolt be a múzeum fejlesztéséről, munkájáról a múzeumi egyesület évkönyveiben. Az 1929-ben megjelent, s Halmay Béla-Leszih Andor nevével fémjelzett Miskolc monográfiában számos fejezetet írt meg. Leszih Andorral közösen állították össze a Miskolc őskora című részt, de a közoktatáson belül mint bizottsági elnök az óvodákról készített összefoglalást, ő foglalta össze a múzeum addigi történetét. Gálffy Ignác rendkívül sok előadást tartott. Ismeretterjesztő és tudományos tanulmányok mellett írt tankönyveket, de vállalkozott regényírásra is. Erdélyi vonatkozású nagyobb művei: „Azok a nehéz idők" a Bach-korszak erdélyi küzdelmeiről, a „Csak magunkban bízhatunk" című a 18. századi székelyudvarhelyi kollégium életéről, míg az „Országos Székely Szövetség" a székely kérdésről szól. Erdély iránti elkötelezettségét érzékelteti, hogy 1907-ben kezdeményezte az Országos Székely Egyesületben a székely Nemzeti Alap Társulás megalakítását. A munkásságáról készült egyik méltatásban olvassuk, hogy „Ő irányította a miskolci közéletet, kultúrát. Nem volt megelégedve a fejlődő város viszonylag elmaradt kulturális helyzetével. Soha nem szűnt meg Erdély sebeivel foglalkozni. Céljaiért az 1940. június 6-án bekövetkezett haláláig küzdött." A Gálffy-család lakóháza a Kis-Hunyad u. 4. szám alatt, ma már nem létező épületben volt. Földi maradványai a tetemvári Deszka temetőben nyugszanak. IRODALOM Barna István: A miskolci „Berzeviczy Gergely" Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola centenáris jubileumi emlékkönyve. Miskolc, 1986. (Gálffy Ignác személye és munkássága a 75-80. lapokon olvasható.) Leszih Andor: A „Borsod-Miskolczi Múzeum" alapítói. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, I. Miskolc, 1958. 125-127. Leszih Andor: A múzeum ötven éve. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 1. Miskolc, 1955. 2-6. Thurzó Nagy László: Miskolci Lexikon, 1900-1940. l/A. kötet. Budapest, 1965.151-153. FORRÁSOK A Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Dokumentációja HOM. HTD. Ltsz.: 75.625. 1-185. Gálffy Ignác vegyes hagyatéki iratai 76.487.1-2. Levelek. Gálffy György ajándéka. 76.925.1-66. Gálffy Ignác levelek, iratok 76.929.1-6. Hagyatéki részletek 79.88.1. Gálffy Ignác fényképe, 1933. 79.88.2. Gálffy Ignác fényképe, 1916. k. (Iratai, vagy vele kapcsolatos dokumentumok még más hagyatékokban és a múzeum más gyűjteményeiben is fellelhetők.) MEGHALT GÁLFFY IGNÁC „. . . meghalt Gálffy Ignác törvényhatósági bizottsági tag, a város törvényhatósági bizottságának sok évtizeden keresztül volt tagja, Miskolc egyik legalkotóbb és legmunkásabb közéleti férfiúja, és egyik legtiszteltebb, és legkiválóbb polgára. Nyolvankét évet élt meg mindig a közélet és a munkásélet első vonalában . . ." 1881-ben jött Miskolcra. 1886-tól a keresk. isk. ig.-ja. 35 éven át. „Abban, hogy a miskolci múzeum ma európai értékű kultúrintézmény, nagy része van az elhunyt Gálffy Ignácnak. De élénk és hasznos tevékenységet fejtett ki Miskolc közgazdasági életében is." Szombatfalvi G. I. Magyar Jövő, 1940. jún. 7. Gálffy Ignác nekrológja a miskolci sajtóban, 1940.
