Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

tem a fényképmásolatokat a szövegírás, részben az antropológiai tanulmányok, részben pedig az illusztrációk közvetlen reprodukciója végett. Annál is inkább szükség volt erre, mert hiszen kissé humoros az ugyebár, ha egy múzeumnak vannak fényképlemezei kópiák nélkül." Ez a matyókról szóló összefoglaló munka nem készült el, hiszen másképpen alakult Kóris Kálmán sorsa, élete, mint azt a matyó gyűjtései során elképzelte. Az viszont igaz, hogy az általa készített felvételekből a mai Városház tér 14. szám alatti épületben működő Dunky-fivérek csinálták azokat a képeket, amelyek a múzeum fotótárának alapját képezik, s melyek szakmai értéke napjainkban már felbecsülhetetlen. „E nagyításokért, az addig elkészült kópiákért, lemezekért, előhívásokért 1906-tól körülbelül egyezerháromszáz koronát fizetett ki a múzeum" - írja. Mind szakmailag, mind pénzügyi szempontból a több éven át tartó munkát dr. Seemayer Vilibald múzeumi főfelügyelő ellenőrizte. A Kóris-féle néprajzi fotógyűjtemény ma már nem teljes, de egykori nagyságrendje - már csak a képekért fizetett összeget figyelembe véve is - több százra tehető. A múzeum néprajzi tárgyi gyűjteményét az egyesület 1906-1907. évi évkönyvében tételesen is számba vette, elkülönítve az ajándékba kapott, s a vásárolt tárgyak együttesét. Azt írja, hogy a múzeum 1904-1908 között közel 3500 koronát fordított tárgyvásárlásra. 1908-ban a tárgyi gyűjtemény 900-920 darab volt, s nagyrészt az ő munkája eredményeként 1912-re ez megközelítette a másfél ezer darabot. Kóris Kálmán 1918-ban a Nemzeti Tanács tagja lett, majd 1919-ben kinevezték a Néprajzi Múzeum főigazgatójává. A tanácsköztársaság bukása után állását vesztette, 1925-ben Bécsbe, majd 1926-ban Moszkvába emigrált, ahol a Néprajzi és a Forradalmi Múzeum munkatársa lett. Ekkor kezdett el foglalkozni a magyarság eredetével, s részt is vett egy török nyelvterületre indult expedíció munkájában. S bár 1934-ben hazatért, 1941-ben újra törökországi tanulmányútra indult. A háború után rövid ideig még tisztviselőként dolgozott Budapesten, majd nyugalomba vonult. Bár érdeklődött a régészet és a néprajz iránt, már nem publikált, írásai nem jelentek meg sehol. Tudományos tevékenysége - publikációinak tükrében - 1905-1935 között határolható be. 1905-1912 között néprajzi, 1919-1935 között politikai, irodalmi írásai jelentek meg az Ethnographiában, a Néprajzi Értesítőben és a Huszadik Században. 1935-1936-ban négy írásában is a keleti rokonság kérdéseivel foglalkozott. Kóris Kálmán Budán élt, s 89 éves korában, 1967 februárjában halt meg. S bár az 1920-as évektől nem tartott kapcsolatot a várossal, Miskolc mégsem feledkezett meg róla. Igaz, halála után, de életművét emlékkiállításon mutatta be a múzeum, s nevét, emlékét utcanév is idézi városunkban. IRODALOM Kóns Kálmán jelentése néprajzi gyűjtéseiről. Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeum Egyesület Évkönyve 1906-1907. Miskolc, 1908. 52-57. Kón's Kálmán: A Közművelődési Egyesület pöre. Ellenzék, 1912. Május 11. Jelentés a Borsod-Miskolczi KME Osztályának 1911-1912. Évi működéséről és a Borsod-Miskolczi Múzeum 1911-1912. Évi állapotáról. Miskolc, 1913. Bodgál Ferenc: Kóris Kálmán (1878-1967). A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 8. Miskolc, 1969. 76-77. Magyar Néprajzi Lexikon, II. k. Budapest, 1980. 273. Thurzó Nagy László: Miskolci Lexikon, 1900-1940. l/A. kötet. Budapest, 1965. 172-173.