Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

20 ÉVES A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA (MTA) MISKOLCI AKADÉMIAI BIZOTTSÁGA (MAB)

Bármilyen céllal és elképzeléssel született is az épület, abban mindenki egyetértett, hogy az építészeti fő tömegek arányai, a külső plasztikai elemek, a belső terek szépek, méltóságteljesek, s olyan logikával épültek, amelyek e mostani középület kellemes külső és belső kialakítását is lehetővé tették. Ilyen előzmények után kezdődött meg 1979-ben az áttervezés. A tervezéstől az átadásig szükséges azonban néhány eseményt, fontosabb dátumot felidéznünk. 1980 februárra elkészültek az átalakítás tervei, amelyet a MAB részéről az elnök Zambó János és a titkár, Terplán Zénó is egyetértőleg elfogadott. 1980 szeptemberére a tervező Cifka Anna végrehajtotta a szükséges tervmódosításokat, s a múzeum kiköltözése után a Miskolci Építőipari Vállalat vette át a „terepet". 1983 elején már a belső berendezések, beépítési módok vitája volt, s ennek elfogadása után az épület múzeumi műtárgyakkal történő felszerelése, illetve ennek előkészítése kezdődött el. Ebben rész vállalt mindhárom megyei múzeum. Az épület belső átalakítása során felvetődött, hogy mi az, ami a régiből megtartható, illetve milyen új művészeti alkotásokat kíván még a székház. A három részre tagolt homlokzatú épület közepén helyezkedett el az egyetlen bejárati kapu, kosáríves záródással. A kapu, a kapualj, az előcsarnok és az emeletre vezető lépcsősor megőrizte eredeti formáját. A földszint jobb és bal oldalán lényeges, funkcionális átalakításokat hajtottak végre. A baloldali részen könyvtár, olvasó, kis létszámú megbeszélésre alkalmas tárgyaló alakult ki. A földszinti előcsarnokból közlekedők vezetnek mindkét irányba, s ezeken lehet eljutni a 3-3 vendégszobába. Az első emeleten a tervező szándékának és az igényeknek megfelelően visszakapta funkcióját a volt kamarai nagyterem. A mai díszteremben olyan beépített előadó és fogadó-tér van, amely 81 ülőhelyet biztosít. A díszteremből az Avas felé kisebb tanácskozó nyílik, ez a „Deákterem". A másik irányban az elnöki titkárságot, és az elnöki szobát alakították ki. Utóbbiból újabb kisebb tanácsterem nyílik. A nagyterem előtti közlekedőn, s büfén át lehet feljutni az épület galériájára. Itt szintén változatlan maradt a faszerkezet, tehát a korlátok, amely mellett 18 széket (mögöttük az igényeknek megfelelően többet) lehet elhelyezni. Az átalakítás során - az épület homlokzata által megkívánt módon - megemelték a tetőt, így ablakokkal ellátott irodahelyiségeket, sajtó- és tolmácsszobát, pihenőt lehetett kialakítani. A galéria mellett - a múzeumi hasznosítástól eltérő - új funkciót kapott a szépen helyreállított, boltozatos megoldású pincerész is. Itt a kötetlenebb rendezvények számára is van hely (klubterem, büfé), de a felszerelt kis-tárgyaló, s a vetítőterem is használható. A pince dohányzójából tükörfallal optikailag megnagyobbított, a pince szintjére süllyesztett világítóudvarba lehet jutni. A tükörudvar kialakítása része azoknak az újdonságoknak, vagy képző- és iparművészeti alkotásoknak, amelyek új „elemekként" kerültek a székházba. A régiek közül amit lehetett - alapelvként - igyekeztek megtartani és felújítani a „megrendelők" és a „tervezők" egyaránt. Az épület átadását követő feljegyzések szerint az épület régi padlóburkolata sehol sem volt megmenthető. Az előcsarnok és a díszterem előtti folyosó terméskő burkolatot kapott, az előcsarnokban zöld színűt az első emeleten vörös színűt (mészkő). A díszterem burkolata négyzetes, mintás rakású, tölgy- és cserfa parketta.