Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

50 ÉVES A MISKOLCI EGYETEM

iskolával, illetve ezen intézmények vezetőivel egy regionális képzést biztosító Universitas létrehozásáért. Egy-egy új szervezeti egység létrehozásának, kialakításának időigényességét (is) jól mutatja, hogy fél évtized elteltével, s már Farkas Ottó rektori időszakában, 1996-ban jött létre az Észak-Magyarországi Universitas Egyesülés, ami „csupán" a következő lépés volt a tervezett strukturális reform végrehajtásában. Az Egyetemi Tanács 1991. december 5-én fontos határozatot fogadott el a bölcsészképzéssel kapcsolatban. A kar létesítését előkészítendő, négy szervezeti egység, úgymint az irodalomtudományi tsz., a kultúrantropológiai tsz., a pedagógiai és neveléstudományi tsz., valamint a történelemtudományi és kultúrhistóriai tsz. létrejöttét, megalakítását határozták el. (Ezzel egyidoben Farkas Ottó rektorhelyettes elnökletével 9 fős előkészítő bizottságot jelöltek ki.) A bizottság előkészítő munkája és javaslata alapján 1992. január 1-én a rektor megbízást adott Kilián Istvánnak az irodalomtudományi tsz., Kunt Ernőnek a kulturális és vizuális antropológiai tsz., Mihály Ottónak a neveléstudományi tsz., valamint Veres Lászlónak a történelemtudományi tsz. megszervezésére. A szervezés, előkészítés folyt, az érdeklődés kielégítésére pedig az egyetem rektorától három egymást követő interjú jelent meg a Déli Hírlapban 1992. március 31.-április 2-a között „Bölcsészkar lesz a Miskolci Egyetemen" főcím alatt. 1992 júliusára már kialakult az az intézeti struktúra, amely a szeptemberi tanévnyitón fogadhatta az első bölcsész hallgatókat. A „kari működésben" induló Bölcsészettudományi Intézet igazgatója Pokol Béla egyetemi tanár lett. Az intézet 14 tanszékkel indulva, már kezdetben az egyetem legnagyobb szervezeti egysége volt. Induláskor 169 oktató volt, s akkor még félszázra volt szükség. Az oktatók fele Budapestről, Debrecenből és Szegedről „járt át", a szociológusok, jogászok, történészek, nyelvtanárok zöme azonban miskolci volt. Az oktatás indításakor az volt az „előrejelzés", hogy amikor először végeznek hallgatók, a bölcsészkar teljes hallgatói létszáma eléri a 2000 főt. Ilyen létszámhoz elsődlegesen új kari épületre, de emellett - s mások között - kollégiumi elhelyezés biztosítására égető szükség volt. A végleges megoldás reményében az egyetem 1992 végén megvásárolta a volt TÜKI irodaházat, mint a bölcsész-kar leendő „otthonát". Az intézet továbbfejlesztése napirenden maradt. Az Észak-Magyarország 1993. június 16-ai számában Kabdebó Lóránt professzorral jelent meg beszélgetés, amely szerint a következő tanévtől ő is Miskolcon tanít. A miskolci napilap 1993. július 31-ei száma már mint az intézet új igazgatóját mutatta be, s terveiről faggatta a professzort. A szeptember 4-ei tanévnyitón az egyetem rektora 2.000 elsőéves hallgatót köszöntött, az ünnepi beszédet pedig Kabdebó Lóránt intézeti igazgató tartotta. Megkezdte tehát működését az egyetem hatodik kara, amely „hivatalosan" azonban fél évtized eltelte után, 1997-től lett az, első dékánja pedig a volt intézetigazgató, Kabdebó Lóránt lett. 1994-ben Kovács Ferenc rektor megbízatása lejárt. A közalkalmazotti törvény értelmében már két évvel korábbtól - a rektori tisztségre pályázni kellett. 1994 elején hárman nyújtottak be pályázatot, de az érdemi döntés - megfelelő számú támogató szavazat hiányában - nem születhetett meg. így Farkas Ottó professzor, mint általános rektorhelyettes kapott megbízást a tisztség ellátására, majd 1994-től valóságosan is ő lett a Miskolci Egyetem sorrendben immáron hetedik rektora.