Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

50 ÉVES A MISKOLCI EGYETEM

elől) kezdték, s a Hősök terén fejezték be. Először öltöttek akkor hagyományos jogász-tallért Miskolcon. Kovács Ferenc rektor 1986. november 20-án az Egyetemi Tanács ülésén jelentette be, hogy az egyetemen 1987 szeptemberétől elkezdődik a közgazdász-képzés. A Minisztertanács a felterjesztést elfogadta, a vonatkozó levél megérkezett. „Megvalósítása érdekében Közgazdaságtudományi Intézetet kell kialakítani, négy szakmai tanszékkel. Az oktatás üzemgazdász szakon indul, kb. 60-60 első évessel a nappali, illetve a levelező tagozaton. A képzési idő 3 tanév, a kétlépcsős ismert oktatási rendszerben. Ugyancsak az intézet átveszi a MKKE Miskolcra kihelyezett levelező tagozatosak konzultációit, illetve a már évtizedek óta a NME-n folyó gazdasági mérnök szakokat. A szervezésre Dr. Czabán János egyetemi docens kapott megbízást." A következő év áprilisában megszületett a döntés az intézet szervezeti egységeiről, vezetőiről, s a tantervekről. Ennek megfelelően 3 évre szóló intézetigazgatói megbízást Susánszky János egyetemi tanár kapott. Helyettese, egyben a vállalat-gazdaságtani tsz. vezetője Czabán János, a közgazdaságtani tsz. vezetője Tóthné Sikora Gizella, a számviteli és statisztikai tsz. vezetője pedig Besenyei Lajos lett. (Ugyanekkor vetődött fel az egyetem nevének megváltoztatása is. Jóllehet volt más elképzelés, javaslat is, a jelenlévők többsége a Miskolci Egyetem elnevezés mellett voksolt.) Az első közgazdászok beiskolázásáról 1988. szeptember 3-án a 254. tanév kezdéskor szerzünk tudomást. A már nevében is megváltozott Miskolci Egyetemen 94 bányász, 43 kohász, 266 gépész, 124 jogász és 70 közgazdász hallgató kezdte meg tanulmányait. A tanév második félévében, tehát 1989 elején már felvetődött a hatodik kar telepítésének kérdése. A „hatodik karunk, vagy amit akarunk", később „Miskolc bölcsészegyetemet kíván", majd pedig a „szellemi abortusz helyett: Miskolcra - bölcsészegyetemet!" című írások utaltak arra, hogy az „intézményesített", legális bölcsészképzéssel a Miskolci Egyetem vezetőségének előbb-utóbb foglalkoznia szükséges. A tanév hasonlóan fontos ügye - az egyetem fennállásának 40. évében - az 1949-ben visszaminősített, vagy törölt akadémiai tagok rehabilitációja, illetve annak nyilvánosságra hozása volt. A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése három egykori professzort rehabilitált, s hatálytalanította a velük kapcsolatos döntéseket. Név szerint Cotel Ernő (1879-1954), Romwalter Alfréd (1890-1954) és Papp Simon (1886-1970) tagságának helyreállítására, az utókor emlékezetébe ajánlására került sor. Az egyetem 40. tanéve szervezeti módosítással és új elnevezés elfogadásával zárult. Előbbi azért fontos, mert 1988-ban először választott az egyetem főtitkárt. A tisztet elsőként (1988 januártól) Mang Béla töltötte be, aki 1989 júniusában bejelentette, hogy szükséges a sokféle alapítvány összefogása, s ezért egy Alapítványi Titkárság létrehozása az egyetemen. A névváltoztatás pedig az volt, hogy a Marxizmus-Leninizmus Intézet 1989. július 1-től a Miskolci Egyetem Társadalomtudományi Intézeteként működött tovább. Az 1990/1991. tanév már 6 karral indult (a hatodik a Dunaújvárosi Főiskolai Kar volt). Az egyetemnek továbbra is 3 központi intézménye, a Bányamérnöki Karnak 1 intézete és 9 tanszéke, a Kohómérnöki Karnak 2 intézete és 9 tanszéke, a Gépészmérnöki Karnak 2 intézete és 15 tanszéke,