Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

volnának, azokat a múzeumnak ajándékozni szíveskedjenek, hogy ott a három kőedénygyár (Buttykay-Mildner-Koós) termékeiből a fejlődés menetét lehetőleg hűen bemutató sorozat őriztessék meg. Azt, hogy miskolczi gyártmány-e az illető edény, megláthatjuk abból, ha a tál, stb. alján benyomott »gyari jegyet« megnézzük. Miskolczi gyártmányokon: Buttykay; Miskolcz (esetleg mellette évszám, vagy gyári számjelzés); 2 fejű sas alatt Miskolcz felirat, 6 végű csillag alatt Miskolcz fefírat, stb. - jelzések találhatók; a szerint amint a Buttykay, Mildner, vagy Koós-féle gyárból valók." A múzeum évi működéséről, gyarapodásáról - normális költségvetési körülmények között - évi jelentésekben adott számot. A Herman Ottó Múzeum kiadványának bibliográfiája szerint a Balogh Bertalan, Gálffy Ignác, Leszih Andor, Nagy Ferenc és Szentpáli István szerkesztésében megjelent kiadványok (évkönyvek és jelentések) számot adtak az 1900, 1901, 1903/1904, 1904/ 1905, 1905/ 1906 és 1906/1907 évek legfontosabb eseményeiről. Néhány év után az 1911/1912. év eredményéről is megjelent egy 32 oldalas füzet, amelyet a Miskolczi Napló 1913. március 23-ai száma ismertetett. Innen tudjuk, hogy az „utolsó békeévben" a múzeum összesen 26.316 darab leltározott tárgyat őrzött. Legjelentősebb volt az összevont numizmatikai és régészeti anyag (8740 darab), számottevő volt az ásvány és állattani gyűjtemény (6159 db), a néprajzi tárgyi gyűjtemény az eltelt években - gyűjtések útján - indult számottevő fejlődésnek (1445 db), s jelentős mennyiséget képviselt a muzeális értékű könyvanyag (6874 db). Bármenyire is fontosnak tartotta az egyesület a képzőművészeti tárlatokat, vándorkiállításokat és a vásárlások útján történő gyarapítást, ez tűnik a múzeum „legelhanyagoltabb" gyűjteményének, hiszen mindössze 93 db műalkotás, festmény és szobor szerepelt nyilvántartásukban. Az 1911/1912. évi jelentés kiemeli, hogy már megérkezett a múzeumba Horváth Lajos volt országgyűlési képviselő, díszpolgár másfél ezer darabos könyvtára, a diósgyőri koronauradalom levéltári anyagát „sok ezernyi" darabra becsülték, s az elsősorban Budai József munkásságát dicsérő növénygyűjtemény is „több, mint tízezer darabot számlál." Ezeket nem sorolták a nyilvántartott múzeumi darabok közé. (A centenáriumot úgy ünnepli a múzeum, hogy a fentiek közül egyetlen darabot sem tudhat magáénak. A hagyaték, a levéltár és a növénygyűjtemény hányatott sorsáról a későbbiekben még szó esik.) A múzeum munkatársairól, a „meghívott kutatók"-ról és a tudományos eredményekről is új információkat szerezhetünk. Folyik a Herman Ottó útmutatásai alapján még 1906-ban elkezdett ásatás, a Bükk-vidéki barlangok rendszeres kutatása. A feltárásokat a hámori Szeleta-barlangban, a répáshutai Balla-barlangban, Istállóskőn és a Pestkő-barlangban Kadic Ottokár és Hillebrand Jenő végezték, de önálló ásatásai voltak Gálffy Ignácnak is. A néprajzi kutatásokat Kóris Kálmán után a matyóknál Bartucz Lajos (antropológia) folytatta, míg Istvánffy Gyula a palócság kutatásában jeleskedett. A múzeum munkájában részt vett Budai József, Cseh Gusztáv és Leszih Andor, de súlyos veszteséget jelentett a könyvtáros-levéltáros Brósz Károly távozása az intézményből, s Miskolcról. A háború előtti évet a múzeum úgy zárta, hogy „elkészítette valamennyi gyűjteménye új leltárát, átrendezte az összes gyűjteményeket, úgy hogy azok most új, és a helyhez viszonyítva a jó felállításban sokkal jobban érvényesülnek és