Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)
50 ÉVES A MISKOLCI EGYETEM
dapest-Diósgyőr, valamint a Miskolc-Tapolca közötti közutat és a Hejő patak nyomvonalát valóban kirajzolják az egyetemi város, vagy egyetemváros képét. A „város" északkeleti részében, a meglévő kollégiumok mögött 6 db, más, kisebb alaprajzú kollégium jelenik meg. A háromszög alaprajzú beépítettség északi csúcsában két, nagy alapterületű tanszék formálódik ki. A meglévő A3 és A2 épületek között újabb, ezekre merőleges téglalap alaprajzú tanszék képe jelenik meg. A műhelycsarnok és az étterem közötti részt 7 objektummal tervezték beépíteni. Valamennyi új tanszéki épületet takar. Az egyetemváros nyugati részét - ahová a korábbi elképzelés tavas-ligetes parkot tervezett -, most tanszék épületek sora tölti ki (pontosan 9 db). A legtávolabbi beépített ponton az izotóp laboratórium kapott volna helyet. Ez a nyugati beépítés követte volna a tapolcai országút nyomvonalát (kb. a mai Gyermekváros épülettömbjéig). A meglévő és a tervezett sportpályák közötti területen újabb 7 db kollégium épült volna, ugyanolyan soros elrendezésben, mint az Ei-Eé kollégiumok. A pálya mellett sportcsarnok, amellett pedig kulturális objektum körvonalai rajzolódnak ki. A kultúr- és sportcentrum utolsó eleme - Hejőcsaba felé tervezve - egy fedett uszoda volt. A helyszínrajz az egyetemváros tervezéstörténetének legnagyobb szabású „emléke", dokumentuma. Ettől függetlenül - s ez értékét nem csökkenti - mindössze az a beépítés valósult meg, ahol jelenleg a jogi kar tanszékei, oktató- és előadótermei helyezkednek el. Az elképzelés szerves folytatása volt a Janáky-féle gondolkodásnak, de megvalósításának nem az volt az akadálya, hogy Janáky István 1966. január 13-án hirtelen elhunyt, hanem elsődlegesen pénzügyi okokra vezethető vissza. A tervvel kapcsolatban szükséges azonban megjegyeznünk, hogy 1966 február közepére elkészültek az új Központi Könyvtár tervei és makettje. A könyvtárat 600.000 kötet befogadására tervezték. Olvasóterme 500 személy fogadására volt alkalmas. Az akkori megfogalmazás és sajtóhíradás szerint telex és ipari televízió állt volna az érdeklődők szolgálatában, s egy kiállítási tér is az ún. bányász-kohász archívum számára. Az év építészeti beruházásai közé tartozik, hogy megnyílt az akkor „menzá"-nak nevezett konyha és étterem, valamint felújították az Ei diákotthont. Ekkor ugyan megfogalmazódott, hogy ezzel egy felújítási terv indul, tehát minden évben egy diákotthont korszerűsítenek, de a valós ok az volt, hogy 1956-ban az Ei-es kollégiumot tank lövedékek érték, s ezek külszíni nyomait volt szükséges most már eltüntetni. Az egyetem építésének második korszaka 1968/1969-ben zárult. A hallgatók 1968-ban költözhettek be az E7 jelű kollégiumba, amelynek 14 emeletén 243 db 2 ágyas szobát alakítottak ki. Az átadásról szóló híradások külön kiemelték, hogy a monumentális épület nem csak kényelmes szobáival és társalgóival különbözik korábbi társaitól, hanem abban is, hogy az épületnek szolgáltató-jelleget is adtak. így ABC-áruház, néhány szaküzlet, s természetesen szolgálati lakások is helyet kaptak benne. A következő év nagy, s egyben „korszakzáró" eseménye az új Központi Könyvtár átadása-megnyitása volt. „1969. augusztus 20. Közel negyedmillió forint költséggel felépült az új egy. Központi Könyvtár, - jegyezte fel Terplán Zénó, - amelyben a könyvtári szolgáltatások sokoldalúbban és magasabb színvonalon voltak már kielégíthetők az egy. hallgatók, oktatók, dolgozók számára, mint az előző provizórikus helyen. A könyvtár épületében új könyvesbolt is nyílt.
