Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)
50 ÉVES A MISKOLCI EGYETEM
1954-ben lezárult. Voltak természetesen hírek és beszámolók, amelyek a legfőbb gondok felemlegetése mellett változtatásokról, kisebb átalakításokról adtak számot. így pl. nagy segítség volt a kint élőknek és dolgozóknak, hogy 1954 februárjában az Ai épületben helyet adtak egy új fűszer- és csemegeboltnak. Ennél fontosabb volt, hogy 1954—1955 között a szabályozott Hejő patak mellett kialakították az ideiglenes (de ma is meglévő') sportpályát. A Dudujka domb és a patak között Ibos Iván tervei (elképzelései) szerint megvalósított „létesítmény" egyelőre nem volt más, mint a felszántott, majd lehengerelt, lesalakozott területen meszelt alap- és partvonalak közötti, de kapukkal ellátott „közösségi alkotás". A visszaemlékezések szerint azonban senkit sem zavart, hogy a közelben volt az építőipari vállalat sertéshizlaldája, vagy inkább csak sertésóljai, s a Dudujka tövében - mint talán évszázadok óta mindig - hol friss forrásvíz, hol pedig talajvíz tört fel. 1955-ben ezért is indultak meg a lecsapolási munkálatok, ún. mélyszivárgókat készítettek, fásítással egybekötött környezet-átalakítást végeztek. Ebben az évben még a sportpálya felújítására is futotta, ekkor alakult ki annak mai képe. Ez a társadalmi munkavállalások és munkavégzések nagy időszaka volt az egyetemen, amelyet a rektor személyesen hitelesített az első talicska föld elvitelével. Ezek a munkálatok 1956-1957-ben a meglévő épületek külső burkolásának befejezésével zárultak. Az eredeti tervekhez képest még 1/3 rész nem épült fel 1958-1959-re. Részben tervmódosítás, részben új tervek indították el az egyetemépítés következő korszakát, amely az öthajós műhelycsarnok (C2), valamint a központi, tehát a főépület (A 4 ) munkálataival kezdődött, s 1969. augusztus 20-án a könyvtár épületének átadásával fejeződött be. Az építkezések irányítója 1959-től Ibos Iván mérnök lett, aki az egyetem önálló beruházási és műszaki osztályának volt a vezetője. Mint a fényképezést és publikálást is „jól művelő" ember, számos tanulmányt írt különböző lapokban és szakfolyóiratokban. Ez az egyetemtörténeti időszak így az ő jóvoltából is megfelelően dokumentált. 1961-ben „így fejlődik, növekszik, szépül egyetemünk" című munkájában arról számolt be, hogy 1965-re minden egyetemi tanszék végleges helyét már elfoglalhatja. A C2 jelű műhelycsarnok építését már megkezdték. Az A4 jelű új központi épület munkáinak megkezdését pedig 1962-re tervezték. A tervek szerint ez 109 méter hosszú, 24 méter széles és négy emeletes magasAz Ai jelű épület burkolása és a kollégium távlati képe, 1957 k.
