Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

50 ÉVES A MISKOLCI EGYETEM

mellett foglaltak állást a Miskolc-Hejőcsaba-Egyetemváros-Tapolcafürdő vonalon. Az egyetem várossal való kapcsolatát tehát elsó'dlegesen a megépítendő' villamosközlekedés oldotta volna meg. A közúti közlekedés jobbítására betervezték a Diósgyőr-Tapolca közötti út kiépítését, amely megvalósult ugyan, de nem a tervezett, vagy megálmodott formában. A minisztertanácsi előterjesztéssel párhuzamosan sorra születtek az egyetemváros problémáinak megoldását célzó tanácsi véghatározatok. A lakáshelyzet, a közlekedés, az egyetem építési, élelmezési, orvos-egészségügyi ellátása áll a panaszok középpontjában. Egy 1953. június 20-án kelt véghatározat az alábbiakat fogalmazza meg: „A végrehajtóbizottság javasolja a R. M. Műegyetem vezetőségének, hogy a városi tanáccsal karöltve tegyen előterjesztést a Felsőoktatási Minisztériumhoz, továbbá az Országos Tervhivatalhoz, hogy biztosítson hitelt és építő kapacitást az egyetem tanárai, dolgozói részére tervbevett lakások megépítésére, mert a város területén oly kevés számú lakás épült ez év folyamán, hogy nem képes kielégíteni az új tanévben a hallgatók létszáma emelkedése következtében megnövekedett számú tantestületet." Leírták, hogy valóban igaz, miszerint a városnak 130 lakást kéne biztosítani az oktatóknak, de mindössze ötven áll rendelkezésre, 80 lakást kiutalni, vagy építeni pedig lehetetlenség. A megoldást az építkezés jelentheti, ehhez viszont támogatást igényelt (de nem kapott) a város. Egy másik, néhány nappal később keltezett „véghatározat" pedig azt állapította meg, hogy „a műegyetem építkezése terén súlyos hiányosságok vannak, melyeket az azok kiküszöbölése tárgyában lefolytatott gyakori értekezletek sem tudtak megszüntetni. Utasítja a végrehajtó-bizottság az építési és közlekedési osztályt, hogy a műegyetem vezetőségével a hiányosságok okait vizsgálja ki." Hasonló levelek és levélváltások sora jellemzi 1953-at, s az azt követő éveket. Az „információ-áramlás" lényege az, hogy 1954-ben leállnak az építkezések. Ibos Iván, az egyetemi beruházások főmérnöke 1959-ben a következőket rögzítette: „1954 óta nem épült az egyetemen új épület. Az utolsó átadása óta eltelt idő beruházási intézkedései kizárólag a megkezdett épületek befejezésére és környezetünk végleges rendezésére irányultak. Ezen munkák során alakult ki az egyetemi település mai - 1959-re jellemző - külső és belső képe és érte el az építkezés azt a fejlettségi fokot, mely továbbfolytatásának körülményeit műszakilag és gazdaságossági szempontból lényegesen kedvezőbben határozza meg most, mint az elmúlt tíz esztendőben." Amikor 1959-ben megfogalmazódik a szinte már tarthatatlan helyzetből való kilábalás elodázhatatlan szükségessége, van válogatási lehetőség, hiszen annyi a megoldatlan feladat. így a „műhelycsarnokok építése mindmáig elmaradt", az „egyetem gépparkjának zöme pár évre épített felvonulási épületekben zsúfolódik", az egyetem területe tele van ideiglenes fennmaradású, felvonulási épületekkel. Ugyancsak „elmaradtak az épületek homlokzat-kiképzési munkái is, bár ez utóbbit - hogy hűek maradjunk az igazsághoz elsősorban a vég nélküli, de eredménytelen stílusviták akadályozták." Az ekkori állapot szerint az A1-A3 épületcsoport homlokzati munkáit most fogják befejezni, rendkívül nagy szükség lenne a főszárny megépítésére, de ez még mindig tervezés alatt áll. A „fejlesztési programból" arról értesülünk, hogy bár elkészült az egyetem fűtését biztosító erőmű, de annak homlokzatkiképzését