Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

50 ÉVES A MISKOLCI EGYETEM

ja, melyen obeliszk, vagy szoborcsoport helyezkedik el, az 500-as előadóterem ellenpontjaként. E határokon túl a terep is hullámzik, az útvezetés is lazább és fásítás-erdősítés révén a belső tér körülhatárolódik/' A főépület megjelenése, ornamentikája a leírás szerint tükrözte a korszak alakítani szándékolt ízlésvilágát. „A főépület vízszintes irányban ötös osztású, közép- és oldalrizalitokkal. Függőlegesen hármas tagozású, mégpedig másfél emelet kőlábazat felett három vakolt emeletsor, főpárkánnyal összefogva. A kőtáblázat felső éle és a főpárkány minden oktatási építményen végigfut és rendező motívummá válik. A főépületben a párkány tulajdonképpen osztópárkány jellegű, mely a portikusz kialakítását is elősegíti; felette kétszintes koronázó rész helyezkedik el. Ez a formálási mód a klasszicizmus hagyományaihoz való csatlakozáshoz nyújt segítséget, lehetővé teszi a főépület kiemelését és a főépület bejáratának monumentális kialakítását, amit az előző tervekben elhanyagoltak. A tervezők úgy érezték, hogy a klasszikus részletek használata ellenére, éppen azoknak az adott rendeltetéssel módosult együttese révén, az archaizálás veszélyét kikerülték ..." A terv III. változatáról kialakított vélemény összegezésében kimondta, hogy „a tervezők igyekeztek műszaki realitás mellett az idők heroizmusát is tükröztetni. Igyekeztek a pazarlást elA központi épület főbejárata és a keleti oldalszárny terve, 1952.