Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

Gyűjtemények, kiállítások, nagy egyéniségek Második korszak: 1902-1913 A múzeum 1902-ben megnyitott kiállításáról az egyesület katalógust jelentetett meg. Eszerint 3252 darab tárgyat lehetett megtekinteni, s raktárban maradt 3000 tárgy. A cél a közzététel, a bemutathatóság volt, tehát a múzeumba került anyag elsődlegesen a látványt szolgálta. A miskolci sajtó rendszeresen közölte azoknak a nevét, akik valamilyen tárgyat, műkincset, vagy ásatásból származó leletanyagot adtak át a múzeumnak. Ez - főleg a mai muzeológusok számára azért fontos, mert a tárgyi gyarapodás is nyomon követhető. Tudomást szerzünk olyan tárgyi, vagy dokumentum együttesekről, amelyek valami oknál fogva nem kerültek leltári nyilvántartásba, s ma már a kutatás számára elérhetetlenek. Az ajándékozók és az ajándékok közzététele a sajtóban buzdítólag hatott az adományozókra, s az a tény, hogy a kiállításon láthatták is saját műtárgyaikat, a múzeumi gyűjteményegységek rohamos gyarapodását eredményezte. A múzeum első kiállítása egy teremben a 700 darabot meghaladó könyvtárat mutatta be. A második teremben az éremgyűjteményt és az oklevélanyagot láthatta a közönség. Legnagyobb kiállítási teret a természettudományi anyag kívánta meg, amelynek legszebb egysége a borsodi állatvilágot bemutató 7x3 méter alapterületű üvegszekrény volt. A kiállításnak ezt a részét dr. Lendl Adolf budapesti preparátor rendezte, aki azon túl, hogy saját „müintézettel" rendelkezett, országgyűlési képviselő volt. A Miskolczi Napló a készülő látványosságról többször is beszámolt, így tudjuk, hogy a miskolci iparosok által készített különleges üvegszekrényben a bükki, a síkvidéki és a mocsaras-lápos területek preparált állatai voltak láthatók megfelelő földrajzi környezetben, így pl. bükki sziklát is beépítettek a kiállításba. A kiállítás a régi református főgimnázium (a múzeum mai Papszeren lévő kiállítási épülete) egy részében, a város által átadott hat helyiségben volt látható. Az akkori állapot szerint az épület legnagyobb terme emeletes, karzatos megoldással szolgálta a tárgyak bemutatását. Ez megfelelt az iparművészeti alkotások és a festmények, vagyis a képtár anyagának bemutatására. Az iskolaépület emeleti részében még két kiállítási terem volt: egyikben a város és a megye régészeti múltját, míg a másikban a történeti gyűjtemény darabjait mutatták be. Ez a kiállítás - a fűtési szezon kivételével 1914-ig, az első világháború kitöréséig állandóan nyitva volt. A múzeum „egyesületi" jellegéből, s természetesen az ott dolgozó, egyes gyűjteményeket önszorgalomból kezelő és gyarapító, elsősorban tanár emberek lelkességéből következően, ahogyan gyarapodott a múzeum, úgy változott a kiállítás képe is. Mai fogalmaink szerint ez az állandó kiállítás folyamatos átrendezés alatt állott. A műtárgy-gyarapodás tehát két területen folyt. Egyrészt ajándékok, adományok, vagy letétek útján, másrészt az egyesülethez, a múze-