Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

50 ÉVES A MISKOLCI EGYETEM

egy álom. (Miskolc viszont nem feledte Bethlen grófot, munkásságáért, a várost segítő támogatásáért díszpolgárává fogadta. A 20. század első felében ő volt Miskolc utolsó díszpolgára.) Miskolc egyetemi várossá fejlesztése útján volt egy különleges lépés, egy rövid felvillanása a kereskedelmi főiskola lehetőségének 1946-ban, de ez nem vált valóra. A miskolci Nemzeti Bizottság, „mint a pártok összességének bizottsága, s egyben a legmagasabb politikai szerv", 1944. december 27-i ülésén meghozta a következő határozatot: „Országgyűlés nemlétében, a kormányhatalom tényleges gyakorlásának részbeni hiánya miatt, a Nemzeti Bizottságot megillető teljes államhatalmi jogkörrel élve Miskolchoz csatolja Diósgyőrt, Hejőcsabát és Tapolcát". A határozat 1945. január 1-től lépett érvénybe, s azt a város újjáalakult közgyűlése Gálffy Imre polgármester elnöklete alatt 1945. január 29-i ülésén felolvasás után tudomásul vette. Miskolc több évtizedes elképzelését Nagy-Miskolcról így tehát a Nemzeti Bizottság váltotta valóra, s azt a város közgyűlése tudomásul vette. Ezt követően - számos más fontos ügy mellett - újra napirendre került (vagy le sem került onnan) az egyetem kérdése. „Dr. Gálffy Imre polgármester és dr. Hammel Fridél aljegyző, kulturális ügyosztályvezető egy éves fáradozását siker koronázta: a kormány végre, 1946 őszén hozzájárult a volt kassai Kereskedelmi és a volt újvidéki keleti Kereskedelmi Főiskola Miskolcra helyezéséhez, ezzel második főiskolát biztosított a városnak, s megadta az egyetemmé fejlesztés alapját." * * * Miskolchoz csatolásukat követően röviddel a Diósgyőr vasgyári állami bányák, a vas- és acélgyár igazgatósága képviselői hozzászóltak az EIŐS2Ó. A Miskolci Joghallgatók Testülete szükségét érzi annak, hogy a miskolci egyetem gondolatát a magyar társadalom minden rétegével megismertesse. A Testület liszteletlel béri mindazokat, akik e memorandumot olvassák, hogy az abban foglaltakat minél szélesebb körben terjesszék el. Úgy érezzük: nagy kulturális feladatot tűztünk magunk elé. Azt is érezzük azonban, hogy ennek a feladatnak a megvalósításához az egész magyar társadalom összefogására van szükség. Ezért fordulunk mindenkihez: a paraszthoz, a munkáshoz, az értelmiséghez, különösen Borsod, Abaúj és Zemplén vármegyék, valamint Nagy-Miskolc lakosaihoz. Hiszen nekik és az 6 fiaiknak jelent könnyebb tanulást és könnyebb boldogulást a miskolci egyetem. Segítséget és megértő támogatást kérünk, hogy nagy célunkat elérhessük. Miskolc, 1946. évi december hó 13-án. A Miskolci Joghallgatók Testülete: Lángos Lajos s. k. Bartók. Gésta s. k. titkár, dnölí. A Miskolci Joghallgatók Testületének állásfoglalása, 1946. ország újjáépítési tervéhez, s ennek részeként javaslatot terjesztettek elő egyetem felállítására Nagymiskolcon. Az 1945. május 24-én keltezett dokumentum megfogalmazta, hogy Miskolcra kell telepíteni Sopronból a budapesti József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem bánya-, kohó- és erdőmérnöki karát. Indokaik pedig a következők voltak: 1. A borsodi bányavidéken kb. 45 jelentős szénbányánk és vasércbányáinknak 100%-a található; 2. A bányák várható államosítása azt kívánja, hogy az ország legnagyobb bányaközpontja és a bányászat szellemi központja egy helyen legyen; 3. Borsodban talál-