Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

50 ÉVES A MISKOLCI EGYETEM

Miskolc „önismeretből" tett tanúságot, amikor a régió képviseletében a Kamara vezető testülete megfogalmazta, hogy „a gyakorlati bemutatásra, helyi tanulmányokra Miskolcon és a közeli környéken kedvezőbb és talán még változatosabb lehetőségek nyílnak, mint Budapesten. A fejlett és mintaszerű kereskedelmi üzemek, melyek közül némely szakmában Miskolcon országos viszonylatban is a legelső helyen állók találhatók, az élénk hitelélet, a legkülönbözőbb iparágak minden típusú üzemei, a biztosítási, közvetítői, közlekedési, idegenforgalmi vállalatok, a fejlett exportkereskedelem, az élénk határforgalom közelsége mind megannyi biztosítéka annak, hogy egy kereskedelmi főiskola olyan légkörbe kerül itt, amelyhez hasonlót az országban más helyen nem találhatunk." Az indoklás további része is gazdag, részben igaz, részben kevésbé megalapozott érvekkel. Ezekben is tetten érhető, hogy az 1920-1930-as években mit jelentett a Nagy-Miskolc koncepció, illetve ennek megvalósítását ki hogyan látta, mit tett érdekében. Miskolc 1945-1950-től a fővároshoz mérte magát, de már az ezt megelőző évtizedekben is Budapestre figyelt, s ha a konkrét érdek úgy kívánta, a főváros érdekeit sértő lépéseket és megoldási lehetőségeket is megfogalmazott a vélt decentralizáció, s természetesen a város érdekében. Miskolc úgy ítélte meg, hogy elképzelései megvalósításában Debrecenben jó partnerre lel. Ezért 1931 májusában a két város véleményének egyeztetésére, illetve „emlékiraf'-váltásra került sor. A debreceni egyetem mezőgazdasági fakultásának kialakítását Miskolc támogatta, s ebben bennefoglaltatott a budapesti egyetem közgazdaságtudományi karának három részre bontása. Debrecen, amikor a pallagi gazdasági akadémia felszámolásával egyidőben kérte a mezőgazdasági fakultást az egyetemre, megfogalmazta, hogy „amúgy is kormányprogram, hogy a budapesti igen nagyszámú egyetemi ifjúságot decentralizálni kell. Erős Szegedre, Pécsre, Debrecenre van szüksége az országnak. E városokban a magyar ifjúság oktatása mellett a nevelése, irányítása is intenzívebb lehet." Miskolc hivatalosan nem fejezte ki rosszallását, de a városi kisgyűlésen zokon vették, hogy az „erős" egyetemi városok között nem vetődött fel Miskolc neve, szerepe. (Ez később is visszatérő jelenség. Miskolc az ország második legnagyobb városaként igyekezett feledtetni magával, hogy igazán nem tekintették Debrecennel, Szegeddel vagy Péccsel kulturális intézményrendszerét tekintve hasonló színvonalú városnak.) Miskolc város közgyűlése 1931. május 2829-30-án tartott közgyűlésén úgy határozott, hogy a kultuszminiszteren túl Bethlen István miniszterelnök támogatását is kéri a főiskola idetelepítése érdekében. Az érvek és hivatkozások felsorolása után a felterjesztés zárógondolata a következő volt: „Mi a magunk részéről tehát csak hálával tudjuk honorálni Nagyméltóságod azon elhatározását, hogy a Közgazdasági Egyetem gazdasági fakultása egy gazdasági gócpontba, Debrecenbe helyeztetik át, de ugyanakkor mély tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, méltóztassék a Kereskedelmi Fakultást városunkba áttelepíteni, amely soha nem volt hálátlan azokkal szemben, amelyek polgárainak erkölcsi és anyagi boldogulását biztosították/' Bethlen István - bármennyire is megbecsült politikus volt Miskolcon, - 1931. augusztus 24-én lemondásra kényszerült, helyét átadva Károlyi Gyulának. A Bethlen-kormánnyal együtt megbukott a jó úton járó elképzelés, ismét szertefoszlott