Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

50 ÉVES A MISKOLCI EGYETEM

ban látott napvilágot Zsedényi Béla (1894-1955) „Miskolc szellemi élete és kultúrája" című monográfiája is. A tudományos élet bizonysága volt a „Miskolci Jogászélet" című havonta megjelenő folyóirat, amely Putnoki Pál szerkesztésében 1925- ben indult. Ez volt az ország egyetlen vidéki jog- és államtudományi folyóirata. A sorozat utolsó darabjai 1944 áprilisában jelentek meg. A jogakadémia egykori épületén (Városház tér 12.) két tábla is hirdeti az itt eltöltött negyedszázadot. A táblák szerint 1944-ben fejezte be működését az akadémia. Az intézménynek van utóélete, amelyről újabban kerültek elő dokumentumok. Ezek szórványok, hiszen a megyei levéltárban őrzött, s az 1862-1949 közötti időszakot átfogó iratokat 1977-ben felszállították Budapestre, az Evangélikus Országos Levéltárba. Az azóta más fondokból előkerült iratok 1945-ben a jogakadémia bezárásáról és anyagának elhelyezéséről szólnak. 1946-1947-ben két előterjesztés is készült az akadémia további fennmaradása, fenntartása érdekében. Az elhelyezés ügyében készült iratok, mint a század első évtizedeiben, - újra felvetik a volt Rudolf laktanyában történő elhelyezést. 1948-ban megtörtént az akadémia meglévő szerződéseinek hatálytalanítása. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a jogakadémia befejezte működését Miskolcon. * * # A Miskolci Jogakadémia - már állami támogatás hiányában - erőteljesen a város támogatására szorulva, s azt élvezve funkcionált, amikor 1926- ban új egyetem elhelyezésének, ill. alapításának gondolata foglalkoztatta a miskolciakat. Említése csupán azért érdemel figyelmet, mert ez volt az első felsőfokú intézmény, amelyet nem fogadni, hanem alapítani szeretett volna Miskolc. Ez összkapcsolódott a város idegenforgalmi központtá fejlesztésének gondolatával. Az elképzelés középpontja az Avas, a város szomszédságában pedig a fürdőhellyé alakítandó Tapolca és az üdülőhellyé fejlesztendő Lillafüred állt. Az Avas turisztikai célokat kínált jó időben az Alföld, a határon túl pedig a Tátra látványával. Szentpáli István második polgármestersége idején (19171922) elkészült Nagy-Miskolc koncepciójában a város új rendezési terve. Ez fogalmazta meg, hogy az Avas „tiszta és üde hegyi levegője a betegek gyógyítására igen alkalmas". Ezért a terv szanatóriumokat és orvosi egyetemet helyezett egyebek mellett - az Avasra. A terv érdekessége, hogy mindezt nem a pincékkel, temetővel, műemlékekkel „terhelt" városra néző oldalon, hanem az Avas túlsó oldalán, pontosan úgy képzelte el, hogy ránézzen a jelenlegi Miskolci Egyetem épülettömbjeire. Az elképzelések szerint először a szanatórium épületét kellett volna elhelyezni. Közben egyetemmé alakult volna a jogakadémia, s e kettő adott volna reális esélyt a második, új alapítású egyetem engedélyének megszerzésére. Az ötlet „elhalása" magyarázható lenne a gazdasági válsággal, amely hosszú évekre megbénította a város gyarapodását, az építkezéseket. De az elképzelés a városrendezés részeként közvetlenül a trianoni határok megvonása után, az 1920-as évek elején született. 1925-ben pedig Miskolc - számos magyar város között - hozzájutott a talpraállást segítő amerikai bankkölcsönhöz. A város 1925-ben, 1927-ben, majd 1928-ban több, mint másfél millió dollár kölcsönt vett fel. Ez volt az ún. Speyer-kölcsön, amelyet előre beterjesztett tervre fogadtak el. A terv szerint épült a zenepalota, a járványkórház, a vásárcsarnok,