Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

amelyet Szabadfalvi-korszaknak is lehet nevezni. Tekinthetjük a múzeum immár százéves törté­netén belül az intézmény fénykorának is. Egy múzeum történetében ritkán adódik lehetőség arra, hogy ennyi jó és közel hasonló „évjáratú" szakember találkozzon, dolgozzon egy időszak­ban. Ez jelentette az intézmény sokoldalúságát, szakmai elfogadottságát, jó hírét. Egy jó intéz­ményvezetés mellett ez a nagy egyéniségek kor­szaka is volt, s ez valóban múzeumtörténeti je­lentőségű. Lezárult egy korszak azonban más vonat­kozásban is. Ez a tanácsi rendszer, vagy a „létező szocializmus" időszaka volt. A rendszerváltás új viszonyrendszert alakított ki, új feladatokat, el­várásokat fogalmazott meg. A piacgazdaság kö­rülményei között meg kellett tanulni egy, a ko­rábbihoz talán nem is hasonlítható intézmény­képviseletet, s más intézményvezetési stílust. A múzeum 1990-re felújított kiállítási épülete Úgy gondolom, egy múzeumi korszak lezá­rásaként idézhetem a leginkább érintettet. 1998­ban megjelent az a kiadvány, amelyben Szabad­falvi József önéletrajza és bibliográfiája olvasha­tó. Miskolci igazgatóságáról a következőket írja: „1973. február l-jén foglaltam el a pályázat útján elnyert, miskolci Herman Ottó Múzeum megyei múzeumigazgatói állást. Életem és tevékenysé­gem immár 25 éve ideköt, közben családunkkal is idegyökereztünk ... A Herman Ottó Múze­umban igazgatóként közel 20 felejthetetlen évet töltöttem. Olyan időszakban vezethettem az in­tézményt, amikor éppen felszálló ágba került, remélhetőleg ehhez én is hozzájárulhattam. Fia­tal munkatársakkal vehettem magam körül, s bátran mondhatom, jobbára öröm volt velük dol­gozni. Azokban az években legalább megnégy­szereződött a munkatársak száma, számos mis­kolci és megyei intézménnyel gyarapodtunk és közös munkánk nyomán kiterebélyesítettük a tu­dományos és publicisztikai tevékenységét. Az 1970-es évek első felében intézményünk minden mutató szerint a megyei múzeumok kö­zött a sor végén lézengett, az 1980-as évek köze­pére már az elsők közé jutottunk. Közben arra is törekedtem, hogy segítsem munkatársaim szak­mai és személyes előremenetelét. Úgy véltem, hogy nekem elsősorban futópályát kell biztosíta­ni számunkra. Másként megfogalmazva, ha tu­dok segítsek, de legalább ne akadályozzak! El­vártam kollégáimtól tudományszakuk művelé­sét, az egyetemi doktorálást, s többjük esetében szorgalmaztam a kandidálást is. Nagyon büszke vagyok arra, hogy igazgatásom alatt a Herman Ottó Múzeumban jelentősen fejlődtek a gyűjte­mények, kialakultak a tudományos osztályok és

Next

/
Thumbnails
Contents