Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

A múzeum új szerepkörben: átalakuló intézményrendszer, hatékony közművelődés, tudományos kutatóhely, kiemelkedő szakmai teljesítmények, intézményi fénykor (1973-1999) Az 1970-es évek elejére a múzeum helyzete tarthatatlanná vált, a szakmai és az ideológiai vezetés radikális átalakítások mellett voksolt. Ez kiterjedt az intézményvezető személyére, a múzeum szakember-ellátottságára, a szakgyűjtemények elhelyezési problémáinak megoldására, s végül a régi épület felújítása mellett az intézmény új épülettel való bővítésére. Ez természetesen egyet jelentett a megyei múzeumi szervezet teljes intézményrendszerének átalakításával, korszerűsítésével. Szabadfalvi József 1973. február l-jén vette át a múzeum irányítását. Az első napok, hetek eseményei maradandó emlékként rögzítődtek valamennyiükben. (Bennem is, hiszen ekkortól kezdődött munkaviszonyom.) Az akkor lévő munkatársak jobbára újak, ismeretlenek voltak. 1969-ben a múzeumnak 22 munkatársa volt, közülük 7 muzeológus. A muzeológusok közül Bodó Sándor személyében mindössze egy szakember maradt. Az eltávozott régészek helyére 1971 őszétől Gádor Judit és Hellebrandt Magdolna érkeztek. A volt igazgató már csak az intézmény, illetve a gyűjtemények átadására jött el. A „szakszemélyzet" Kováts Tibor személyében még egy restaurátorral bővült ki. A Papszer épületének egyes földszinti szobái alá voltak dúcolva, az északkeleti részen az épület megerősítése befejeződött. A nem sérült néprajzi, régészeti, történeti tárgyi gyűjtemény és az adattári anyag régi helyén, vagy a város más részeiben, bérelt raktárakban volt elhelyezve. A munkaszobákat többnyire ott lehetett kialakítani, ahol volt szabad hely. Nekem egy földszinti terem - korábban újságtár és néprajzi tárgyaló - lett a szobám, olajozott hajópadlóval, minden igyekezet ellenére a cserépkályhából gyakran visszaforduló, befelé terjengő füsttel. Érkezésünk után két héttel hivatalosan is „munkába állt" Fügedi Márta néprajzos. A múzeumnak így volt igazgatója, két régésze (Gádor, Hellebrandt), két néprajzosa (Bodó, Fügedi), s egy történésze (Dobrossy). Az volt a megnyugtató, hogy valamennyien rettenetesen hittünk abban a munkában, amit terveztünk. Az intézmény létszámát még heten (gazdasági vezető, adminisztrátor, segédrestaurátor, fotós, fűtő, takarítók) tették egésszé. így indult a múzeum 13 főval, s azzal a még nem hízelgő jelzővel, hogy „debreceni különítmény" irányítja a házat. * * * 1973 tavaszán elkezdődött, őszre befejeződött a múzeum nagyobb részének átköltözése az Erzsébet (akkor Szabadság) tér 3. szám alatti felújított épületbe, amely korábban a Megyei Könyvtárnak adott helyet. Átkerült a régészeti és