Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

Gimnázium vett át, de én mint tudományos dolgozó akartam működni. 1951-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács népművelési osztályán, majd régi vágyaimnak megfelelően a miskolci Herman Ottó Múzeumban helyezkedtem el (1952). Múzeumba kerülésem óta három könyvem jelent meg (Borsodi népdalok, Borsodi játékok, Borsodi balladajátékok), a Megyei Tanács Művelődési Osztályának kiadásában. Negyedik könyvem a „Borsodi fonó" ez év nyarán jelenik meg, ugyancsak a Művelődési Osztály kiadásában." Lajos Árpád ezt követően negyedszáz tanulmányának címét és pontos bibliográfiai adatait adja meg, példázva ezzel, hogy a gyakorlati muzeológiai tevékenység, terepmunka, tárgyleltározás, hivatali és közművelődési feladatok ellátása nagyon jól összeegyeztethető a magas színvonalú publikációs tevékenységgel. Az 1950-1960-as években így nemcsak a múzeumi kiadványokban, hanem az országos szakfolyóiratokban, a miskolci Borsodi Szemlében és napilapokban egyaránt jelentek meg írásai, tanulmányai. Az 1960-as években egyre nagyobb hangsúlyt kapott a kulturális tömegmozgalmak múzeumi támogatása. Lajos Árpád a borsodi díszítőművészeti szakkörök és a népi együttesek munkájának volt a szervezője, összekötője. Nagyon erőteljesen kötődött Mályinka, Dédes, Tardona környékéhez. Nem véletlen tehát, hogy végső nyughelyet és itt keresett. Nevét Ózdon is tovább őrzik, ahol a honismereti kör vette fel a tudós etnográfus nevét. Lajos Árpád hat és fél évtizedes életéből három évtized az, amely alatt tudományos publikációi megjelentek. 1937-1967 között írt 8 könyvet, 39 tanulmányt. A helyi lapokban 15, a Borsodi Szemlében 1957-1976 között 14 tanulmánya, írása, recenziója jelent meg. Első és utolsó tanulmányában is a népi gyermekjátékokkal foglalkozott. Tudományos munkássága méltatásában írja róla Szabadfalvi József, hogy „Munkáiban elsősorban új anyagot közölt saját gyűjtései, kutatásai alapján. Mégis majd minden témakörben készített egy-két rendszerező, elméleti problémákat felvető tanulmányt. Mások kutatásaira, eredményeire nem hivatkozott, nem ehhez mérte a magáét. Inkább elmondta csendesen saját kutatásai közben felötlött, általános érvényűnek érlelt észrevételeit. Nem érezte feladatának az elméletekkel, az általános kérdésekkel való foglalkozást. Nem tartozott egyik tudományos irányvonalhoz sem. Munkáját küldetésnek tekintette, a népi, nemzeti hagyományok gyűjtését a megőrzésért és a továbbadásért tette." Lajos Árpád több évtizeden át gyűjtött anyagát, s hagyatékának kéziratait a múzeum Néprajzi Adattára őrzi. IRODALOM BarÜia László: In memóriám Lajos Árpád. Napjaink, 1976. 11. szám. Bodó Sándor: Lajos Árpád elköszönt. Észak-Magyarország, 1976. október 1. Kováts György: Búcsú Lajos Árpádtól. Déli Hírlap, 1976. október 4. Viga Gyula: Lajos Árpád (1911-1976). A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 16. Miskolc, 1977.145-148. Szabadfalvi József: Lajos Árpád 1911-1976. Ethnographia, 1977. 4. szám. 577-579. Lajos Árpád: Nótás gyermekjátékok Domaházán. Ehtnographia, 1937. 266-274. Lajos Árpád: Módszeres szempontok a népi gyermekjátékok rendszerezéséhez. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, VII. Miskolc, 1968.139-156. Lajos Árpád: Borsodi fonó (Miskolc, 1965) majd ugyanez Este a fonóban címmel. Miskolc, 1974. Veres László- Viga Gyula (szerk.): Lajos Árpád: A magyar nép játékai. Reprint kiadás, amelyet Kriston Vizi József utószóval és a témakör válogatott szakirodalmának jegyzékével látott el. Miskolc, én. (1997) 121+21.