Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

Egy jeles műtárgy restaurálása után, 1962. nak számított, aki tanulmányokban is számot adhatott régészeti, ősrégészeti és néprajzi kutatásairól. 48 éves korában így jelent meg első tanulmánya az Archeológiai Értesítő 1952. évfolyamában a szirmabesenyői hun-germán sírleletekről. Két évvel később a miskolci csizmadiamesterségről publikált, majd 1955-ben Lillafüred barlangjainak ősrégészeti jelentőségét méltatta. Ebben a szakmai fejlődésben nagy szerepet játszott Leszih Andor, akit Megay Géza rajongásig szeretett és mélységesen tisztelt. Mellette rendkívül sokat tanult, szakmailag nagyon kiegyensúlyozott, sikeres éveket élt meg. Leszih Andor távozásával (1950) az ő múzeumi életének is lezárult egy szakasza. A múzeum államosítása, majd az ezt követő szervezeti átalakítása során Leszih Andor után, 1951-1952 között Vargha László személyében új igazgatója lett a múzeumnak. Az új igazgató gyors távozásában szerepet játszott az akkori politikai légkör, főleg a kitelepítésektől a múzeumra háruló feladatok. Távozása után rövid ideig Megay Géza kapott megbízatást az intézmény vezetésére. 1953 szeptemberében Megay Gézától Komáromy József vette át az intézmény vezetését. Megay Géza „visszavonult", feladata a múzeum történeti gyűjteményének kezelése, feldolgozása és gyarapítása lett. Az ekkortól készített éves beszámolók és munkatervek megfeszített, szerteágazó szakmai munkáról, de egyre romló közérzetről, intézményi hangulatról tanúskodnak. (Úgy tűnik, eluralkodik a politikai nyomástól kísért mennyiségi szemlélet, s éveken át jellemzővé válik az ideológiai harc. A házon belül is megfogalmazódott az ellenség-kép.) Ebben az intézményben Megay Géza - egyik jelentése szerint évenként 40-50 napot töltött Miskolcon és környékén tárgy és dokumentációs anyaggyűjtéssel. Évi tárgy-gyarapítása meghaladta a fél ezret. A nyilvántartási és raktári munkát restaurált, konzervált, leltározott, leíró kartonnal ellátott műtárgyak mennyiségében határozták meg. A mennyiségi elv szerint évente 600 tárgyat leltározott, 1000 tárgyleíró kartont gépelt. A képgyűjteményt és a múzeumi negatív-tárat évi százas nagyságrendekkel gyarapította. (A fotózás fiatal kora óta kedvelt elfoglaltsága volt, s önmagát képezve így jutott el az 1950-1960-as években a „profi" fotó-