Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

a kiküldött - a múzeum szakkönyvtára részére kívánatosnak tartom megszerezni az összes nyomtatásban megjelent önálló munkáit, mint elsőrendű helytörténeti kutatásokhoz szükséges forrásmunkát." Megállapodás született arról, hogy Marjalaki Kiss Lajos elkészíti és a múzeum rendelkezésére bocsátja eddig megjelent cikkeinek, tanulmányainak és könyveinek bibliográfiáját. Mivel a céhtörténeti iratok még rendezetlenül álltak a múzeumban, arra is javaslatot tett a kiküldött, hogy „időszaki díjazással a mindenkor végzett munka arányában - a múzeum - bízza meg Marjalaki Kiss Lajost a rendezési munkálatokkal." Ennek a megállapodásnak lett eredménye, hogy Marjalaki Kiss Lajos ismét publikálni kezdett, s a következő évtizedben mintegy félszáz írása, s főleg Miskolc belvárosáról, a főutca és mellékutcák történetéről számos nagy terjedelmű tanulmánya jelent meg. Komáromy József hagyatékának feldolgozása során meggyőződhettem arról, hogy Marjalaki Kiss Lajos nagyon sok alapkutatással, cédulázással, levéltári anyaggal segítette a múzeumigazgató várostörténeti munkáit. A múzeum kiadványaiban, úgy a közleményekben, mint az évkönyvben pedig megjelenhettek Marjalaki tanulmányai. Az 1954-ben felajánlott kéziratokból, témákból is megjelent néhány, másokkal (így pl. 16-18 századi néprajzi adatok a város jegyzőkönyveiből, Miskolc és környéke földrajzi nevei a 16. századig, Hejőcsaba helynevei, népies és természetes gyógymódok stb.) nem is találkoztam, ezek sem a korábbi múzeumi anyagban nem szerepeltek, sem a hagyatékkal nem kerültek a múzeumba. Méltatlanok lennénk Marjalaki Kiss Lajos ismeretterjesztő tevékenységéhez, pedagógiai érzékéhez, ha pedagógusi munkájáról nem ejteEmlékplakett születésének 100. évfordidójára (Tóth Sándor alkotása) nénk szót. Tanítványa volt az azóta Európa-hírű tudós geográfus, Frisnyák Sándor, az ő visszaemlékezéséből idézek alábbiakban: „Igen emlékezetesek a tantermen kívül tartott történelem órái, a tanulmányi séták és a kirándulások. A történelem alapvető forrásait, az írásos és tárgyi dokumentumokat a levéltárban és a múzeumban mutatta be szakszerű magyarázatokkal kiegészítve. Az ősember életét a Szeleta-barlangban és az avasi tanulmányi sétán, a kalcedonpadokat feltáró ősemberi bányagödrök mellett. Az Anjoukort a diósgyőri várban foglalta össze, a múltat idéző környezetben életközeibe hozva a történelmet. Az 1944-től 1948-ig terjedő időben a körülmények nem kedveztek az iskolai tanulmányi kirándulások szervezésének. Ennek ellenére több-