Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

sa harmadik napján érkezett Kassára. Ez már estébe nyúló idő volt, s a Fekete Sas fogadóban töltötte az éjszakát. Petőfi Sándor harmadik útja volt - legalábbis - a város számára a legértékesebb, legjobban dokumentált. Tompa Mihálytól, Bejéről jött, s 1847. július 7-én indult útnak. Sajókazán háltak meg, s Vadnay Rudolf kocsiján másnap, július 8-án érkeztek Miskolcra. A Városház-téri Vadnay Gábor-féle házban szálltak meg, s délután innen indultak kirándulni Diósgyőrbe és Hámorba. Ennek a látványnak, a hangulatnak terméke „Az alkony" című három versszakos költemény, amelyet 1988-tól a diósgyőri várban elhelyezett emléktábla is felidéz az idelátogatónak. Petőfi a következő napon, július 9én folytatta útját Sárospatak felé (útját, illetőleg egy-egy állomását Szerencsen és Tokajban is emléktábla őrzi). Miskolczy Simon Jánossal és másokkal szemben egy 1928-ban megjelent írásában Tóth Kálmán arra hívja fel a figyelmet, hogy a Diósgyőrben (ma már emléktáblával is megjelölt vers nem ott készült, hanem Miskolcon a Vadnay-Szeremley-féle emeletes ház egyik földszinti szobájában. 1917-ben - Lévay Józsefet is köszöntve Miskolc Petőfi-ünnepség megtartására vállalkozott. „A Petőfi-ház javára rendezett országosfényű irodalmi ünnepség tegnap pergett le Miskolcon - adta hírül a Reggeli Hírlap. A magyar írói világ legvonzóbb neveinek gazdáit látta a város intelligens közönsége a maga körében és minden tőle telhető igyekezettel fejezte ki efölötti elragadtatását. Az irodalom glóriás vendégei kíséretükkel szombaton érkeztek Miskolczra. A Petőfi Társaság tagjai közül Herczeg Ferenc elnökkel, az elnökön kívül itt voltak Ferenczy Zoltán alelnök, Ábrányi Emil, Pékár Gyula, Lampérth Géza, Csathó Kálmán, Peterdi Andor, Hegedűs Sándor h. titkár, Szávay Gyula, Mezei Ernő, Ferenczy Ferenc. A vendégek, akiket Balogh Bertalan a Közművelődési Egyesület elnöke és Nagy Ferenc titkár fogadtak a vasútnál, a Korona szállodában töltötték az éjszakát." Másnap a Korona dísztermében hangverseny volt, majd díszebéd következett. A Petőfi Társaság tagjai a város vezetőivel ezután Lévay Józsefet a lakásán látogatták meg, ahol Herczeg Ferenc mondott köszöntőt. (E különleges alkalomról fényképsorozat készült, amelynek hollétéről sajnos nincsennek ismereteink.) A társaság ezt követően díszes kocsisorral kirándult Hámorba, ahol a tónál a megyei főjegyző, Görgey László emlékezett arra, hogy Petőfi Sándor 70 évvel ezelőtt járt ugyanezen úton, s milyen benyomást tehetett rá az azóta sem sokat változott táj. A „petőfisták" visszavonulva Miskolcra háromórás felolvasóülést tartottak, ahol a megye és a város vezetői, előkelőségei nem csupán protokollból gondolták fontosnak a megjelenést. A műsor után a közművelődési egyesület nevében Balogh Bertalan átadta a háborús, nehéz körülmények között fillérekből összegyűjtött, összerakott jelentős összeget, ezzel adózva Petőfi emlékének és segítve a Petőfi Múzeum létrehozását. Az est sikerét, vagy éppen a közlekedés „jóságát" mutatja, hogy a vendégek éjjel fél kettőkor visszautaztak Budapestre. A Petőfi Társaság miskolci felolvasóülésének volt egy különleges irodalomtörténeti értékű terméke. Peterdi Andor, a társaság tagja „küldöncként" meglátogatta Lévay Józsefet s élményeit két évtized múlva tette közzé. Lévayt azért látogatta meg, mert tudta, hogy az ősz költő az 1840-es években „ott sürgött-forgott e kor csillagos literátusai: Arany, Petőfi és Tompa Mihály körül. E költők életrajzából jól ismerjük azt a vi-