Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

indulatot-sérelmet igyekezett és tudott is határok között tartani. Ez a három év más-más arcát mutatta a városnak, évente más arculatát a politikaiideológiai változásoknak, s talán ennek hű érzékeltetése, az érzékeltetés igénye volt az, amely indokolta a bőséges idézeteket. 1991 már a tanácsok helyett a választott önkormányzatokat találta megyeszerte, s a megyeszékhelyen is. A több párt koalíciójára épülő városvezetésnek, a közgyűlésnek kellett „gondoskodnia" az 1989-től ismét nemzeti ünnepeink sorába emelt március 15-e megünnepléséről. 19911997 között fideszes, szabad demokrata, majd kereszténydemokrata polgármester irányította a közgyűlés munkáját, a város életét, s természetesen ilyen minőségben is hatással volt és van a rendezvények, a városi megemlékezések szellemiségére, érzelem és gondolatvilágára. Ennek megfelelően a „folyamatosan letisztuló kép"-nek, vagyunk együttélői. Az ünneplés külsőségei, látványossága megmaradt, az ünnepi szónoklatok, beszédek, megemlékezések visszafogottabbak lettek. Az ünnepnek kialakult egy egységes képe, az eseményeknek évek óta változatlan a „forgatókönyve". Miskolc március 15-éje a Kossuth szobortól a Petőfi szoborig tart, (legalábbis ami a felvonulási utat illeti), közben virág vagy koszorú kerül a Petőfi emléktáblára, a Szemereszoborra és a Deák-szoborra is. (A miskolci ünnepségekből mindig csak Miskolc szülöttje és Miskolc halottja, az 1848-1849-es országgyűlés legmegbízhatóbb képviselője és korelnöke, Palóczy László marad ki!) A megemlékezések letisztulásának példájaként említhetjük pl. 1994-et. „Virágok március hőseinek" cím alatt adott tájékoztatást a Déli Hírlap a városi és a megyei rendezvényekről. „Minden tavasz új reményeket hordoz" főcím alatt jelent meg híradás az ÉszakMagyarországban. A főcím idézet a polgármester, T. Asztalos Ildikó megemlékezéséből, amelynek az volt a lényege, hogy 1848 szellemiségét sokan és sokféleképpen akarták kisajátítani, de az akkori események-történések önmagukat értelmezik. Kiemelte, hogy „négy éve nekünk is egy olyan történelmi lehetőségünk adódott, hogy felépíthetjük a boldog, polgári Magyarországot, de ehhez hasonló egységet kell létrehozni." Az 1994. évi országgyűlési, majd helyhatósági választásokat követően új polgármestere lett a városnak. Március 15-e megürvneplése, a Kossuth szobortól a Petőfi szoborig tartó út „színesedett" azzal, hogy az ümieplő-emlékezők megkoszorúzzák Széchenyi István 1994-ben és Lévay József 1934-ben állított szobrát is. A korabeli sajtó híradásai két főcím alá „szerveződtek": „Nemzetté és európaivá válni", valamint „A tél ma is ugyanaz, mint akkor". Az emlékbeszédet a Kossuth szobor mellett Kobold Tamás polgármester tartotta, s gondolatainak lényege u következő volt: „Annak a lelkes kornak, amely 1848-ig és tovább vitte elődeinket, a tanulságai nem múltak el. . . Nem okvetlenül a régi dicsőséget akarjuk megidézni! Arra az alkotó energiára van inkább szükségünk, melynek kisugárzását most is érezhetjük, s aminek birtokában új tavaszt teremthetünk. ... A tét több mint másfél évszázaddal ezelőtt is ugyanaz volt, mint ma: nemzetté - egy célra szövetkezett emberi közösségé tud-e válni a magyarság, s elfoglalhatja-e méltó helyét az európai népek között." Az ünnepségnek új színfoltja volt, - s ez nyilván a közmegegyezés, az összetartozás tudatának erősítése irányába hatott, hogy a polgármester a város önkormányzata és Közgyűlése nevében a város valamennyi polgárát megszólította a sajtón keresztül, hogy ünnepeljenek, ünnepeljünk együtt.