Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

tőségeit esélyeit, irányait elemezte." A másik különlegessége ennek a napnak az Avasi Gimnáziumhoz kötődött. Az iskola igazgatónője, Takács Márta miskolci, vidéki gimnáziumok és szakközépiskolák számára kórustalálkozót szervezett. Tizenegy iskola ünnepelte közös énekléssel ez év március 15-ét. „Hatszázötven diák énekelte Kodály Nagyszalontai köszöntőjét, majd a kórusok, híres mesterek műveiből válogatott dalokat adtak elő." 1989. március 15-e megünneplése - amenynyire új erőket hozott felszínre és sejtette a magyar társadalomban mélyreható átalakulásokat kívánó-követelő mozgásokat - új volt, más volt mint a korábbi ünnepségek, megemlékezések. Az eltelt 1988-as évhez képest is alapvető különbség oka a többpártrendszer valóságos létezése, amely a megemlékezés fórumainak, színtereinek, hangvételének sokszínűségét, másságát (is) jelentette. Közel egy éve megalakult a Fiatal Demokraták Szövetsége, 1988 szeptemberében politikai mozgalommá nyilvánította magát a Magyar Demokrata Fórum, novemberben pedig megalakult a Szabad Demokraták Szövetsége. Az 1989-es év azzal kezdődött, hogy a rádió nagy nyilvánossága előtt először kapott 1956 más „minősítést", ekkor hangzott el először, hogy Magyarországon „népfelkelés" volt, s ugyancsak ennek a hónapnak a nagy politikai „tette" annak megfogalmazása, hogy felelősséggel tartozunk a határokon túl élő magyarság helyzetéért, jövőéért is. A megfogalmazás fontosságát csak erősíti, hogy ez kormányzati pozícióból, a párton belőli ellenzék megfogalmazásában hangzott el. (A párton kívüli hasonló megfogalmazások gyökerei mélyebbek, időben is jóval korábbra nyúlnak vissza.) Ezek ismeretében természetes, hogy más főcímekkel, több oldalas tudósításokban és több napon át tájékoztat a sajtó a miskolci, a megyei és az országos eseményekről. Ónodvári Miklós rövid írása az ÉszakMagyarországban „Akkor ... és most" címmel jelent meg. „Hivatásomnál fogva nemcsak ünnepelni, dolgozni is mentem az utcára - írja. Minthogy Miskolcon »két menetben« folyt a megemlékezés, alkalmam volt ebbe is, abba is belekóstolni. Azt is tudjuk, leírtuk: egyezkedések előzték meg az idei, immár állami ünneppé nyilvánított március 15-e megünneplését. Nem sikerült dűlőre jutni. A Magyar Demokrata Fórum, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Független Kisgazda Párt miskolci szervezetei és a később hozzájuk csatlakozó Szociáldemokrata Párt mégis külön ünnepeltek. Voltaképpen ezt sajnálom! Mert voltaképpen kár lenne tagadni, ez a »külön« felvonulás megosztotta a lakosságot. Ha valaki helikopterről, felülről szemlélte volna a várost, azt látta volna ezekben az órákban: itt is egy tömeg, amott is. Ám tegyük hozzá: tömeget, amely itt is, ott is, nőttön nőtt, nem a »külön«bözőség okának kutatása, hanem az ünneplés legnemesebb szándéka, a megemlékezésre való alkalom vitte oda. Ez tartotta ott a Petőfi-szobornál ünneplőket, és így hatalmas tömeggé duzzadva, a forradalmi elődöknek való tisztelgéssel fejezték ki hálájukat koszorúkkal, virágokkal. Akkor 141 évvel ezelőtt esett az eső. Tegnap, az ünneplés óráiban Miskolcon ragyogóan sütött a nap, és a város talán még sosem volt ilyen szép zászlódíszben. Amikor már nem az volt a kérdés, hogy »együtt« vagy »külön«, a térről elvonuló emberek lelkesedve ismételgették: ez szép nap volt. Büszke vagyok, hogy a krónikása lehettem." - fejeződik be Ónodvári Miklós tudósítása, amely az egész nap, a jelképpé nőtt '48 különleges megünneplését dokumentálja.