Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

burgista ingyenélőket. ... A nép kezébe vette a hatalmat és azt nem adja ki többé elnyomóinak. Ezt annál inkább teheti, mert a munkások, pa­rasztok, értelmiségiek már egymásra találtak, szövetséget kötöttek, ellenségeik nem verhetnek éket soraikba . .. Most értették meg, hogy támo­gatni kell azt a harcot, amelynek élén a Magyar Kommunista Párt halad, mert ez a harc az ő har­cuk, ez a magyar elnyomottak harca." A száz­éves évforduló alkalmat adott a rendszerváltás eseményeinek felidézésére, az eredmények kö­zéppontba állítására is. „Gazdasági téren döntő lépés volt a földreform végrehajtása, a szénbá­nyák, gyárak, később a bauxit és alumíniumipar és a bankok államosítása. Most az új feladat: emelni és rentábilissá tenni a termelést, hogy gazdasági téren is teljes győzelmet arasson a nép a szabotáló nagytőkések és a volt földbirtokosok felett." A cikk lezárása ideológiai-politikai vo­natkozásban sejteti a fordulatot, amely néhány hónap múlva a háború utáni új magyar társada­lom életében bekövetkezik: „A magyar kommu­nisták most, a szabadságharc százéves évfordu­lóján még jobban, még komolyabban szívükbe vésik ezeket a tanításokat és őseikhez: Petőfi, Kossuth és Táncsicshoz híven harcolnak ezért a népért. Harcolnak ha kell, mert látják, hogy a ré­gi rend urai szeretnék visszaszerezni hatalmu­kat, szeretnék visszaszerezni a gyárakat, a földet, a dézsmát, a profitot. A magyar nép őrt áll egy­ségesen, erősen szövetkezve a szabad népekkel és megvédi hatalmát, függetlenségét, szabadsá­gát a belső és külső ellenséggel szemben." Tehát ugyanazok a fogalmak hangzanak el mint negyed, fél vagy egy évszázaddal ezelőtt: a függetlenség, a szabadság, csak más körülmé­nyek között, s más, megváltozott tartalommal. Ugyanúgy jelenik meg a hatalom megvédése a külső és belső ellenséggel szemben. Az évszá­zaddal korábbi események most aktualitást ad­nak az „ellenségkép" megfogalmazásának. Az „örökségvállalás", a kapcsolódás miatt címoldal­ra került Garas Samu „Miskolczi Nemzetőr Dall"-jának három versszaka is. Alatta viszont kiemelten, hogy „Az egységbizottság átvette a két munkáspárt borsodi szervezeteinek irányítá­sát." Készül tehát a Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt egyesülésének előké­szítése, s ezért fontos, hogy az „egységbizottság elhatározta a megkezdett tisztogatás tovább­folytatását, közös szemináriumok, közös párt­napok szervezését, a két párt tagjainak az egysé­ges munkáspárt szellemében történő nevelését." A korszak hangulatát felidézendő a további lapoldalakról is címeket, néhány sort, mondatot szükséges idéznünk. A kortárs újságíró - első­sorban Szűcs Sámuel naplójára alapozva - visz­szaidézi a 48-as miskolci őrsereg megalakulását, kissé átszínezve az egykori képet. (Pl. Szamos­szegi János csizmadiamester boldog volt, hogy ő is résztvevője lehetett annak a 700 embernek, akik a nemzetőrségbe történő belépésük szöve­gét azonnal aláírták. - Ne feledjük el, 1947. au­gusztus 1-én elindult az első hároméves terv, a­melyet idő előtt, s csak egységes lelkesedéssel le­hetett teljesíteni, illetve az előírt feladatait végre­hajtani.) A következő lapon megismerhetjük Kossuth Lajos szülőfalujának népét, amely „ro­hammunkával ünnepli a centenáris március 15­ét." Szükség van az egyén, és a közösségek pél­daként állítására. így olvashatjuk, hogy egy diós­győri vegyész új találmányával hegesztik a Lánc­hidat, vagy egy sályi gazda hogyan nyerte meg „a belterjes gazdálkodás csatáját". A továbbiak­ban Fekete Mihály írása Szemere Bertalan szel­lemét idézi, majd rögtön mellette megtudjuk,

Next

/
Thumbnails
Contents