Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

jut minden, amit 80 évvel ezelőtt az ország akart, s ami most nincsen, vagy ha megvan, nem olyan, mint aminőnek 1848-ban képzelték." 1943. március 15-én a szabadságharc 95. évfordulójára emlékezve, sokféle ünnepségre került sor, szónoklatok is hangzottak el szép számmal. A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap március 17-ei számából idézem az ifjúsághoz szóló szózatot: „. . . Ezernyolcszáznegyvennyolcban március 15-ének lelkesedését nem lehetett valóra váltani. Ma ehhez minden rendelkezésünkre áll. Országunk független és önálló, megvan a törvény előtti teljes egyenlőségünk. Ha ezeket megőrizve, egységben, fegyelmezetten, keményen dolgozva haladunk és megtartjuk erkölcsi tisztaságban országunkat, méltók leszünk őseinkhez és a mai magyar harcának szent áldozataihoz. Legyetek felkészülve, hogy ha ránk köszönt a napsütés, ősi erővel sarjadjon az ifjú magyarság élete." 1944. március 15-éről megemlékezni, illetve az akkori megemlékezésekből idézni annak ellenére is fontos, hogy nem volt „kerek" évforduló. A Kállai-kormány még bízott abban, hogy Magyarország úgy keveredhet ki a második világháborúból, hogy a nyugati hatalmak előbb érik el a magyar határt, mint a Szovjetunió csapatai. Az elképzelés irreális volt, Horthy Miklós 1944. február 12-én mégis levélben fordult Adolf Hitlerhez, s ebben kérte a harcoló magyar csapatok visszavonását a magyar határra. Választ nem kapott, azaz kapott, de ez március 19-én történt. A miskolci sajtó, az ekkor még megjelenő Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap március 15-ei és 17-ei számai foglalkoztak a szabadságharc 96. évfordulójának megünneplésével. „Miskolc ünnepli a szabadság születésének évfordulóját" fogalmazza az egyik cím a lap oldalán. De erre az oldalra még elfért egy reklám, s egy felhívás is, mely szerint „Március 15-re lobogózzuk fel a várost". A Berlinben kiadott német hadijelentés szerint „Tervszerű elszakadó művelet keretében Cherson városát valamennyi hadifontosságú berendezés elpusztítása után kiürítettük. A keleti arcvonal többi részén a bolsevisták már csak a Neverjtől északnyugatra lévő térségben indítottak erősebb, de eredménytelen támadásokat". Ugyanerről az oldalról még megtudjuk, hogy miként történt „Vitéz Borbély Maczky Emil titkos tanácsos, főispán megemlékezése a Kormányzó országlásának 24-ik évfordulójáról". Ebből az alkalomból „Hódolattal és ragaszkodással üdvözli a vármegye a Kormányzót". A szabadságharc évfordulója kapcsán a következőket tudjuk meg: „A márciusi ünnepet úgy mint az egész ország, Miskolc is megünnepli. Zászlódíszben várja a város a nagy napot, amely újabb hitvallás lesz a magyar szabadság szent gondolata mellett. A márciusi ünnepségek sorát a cserkészek lampionos, zenés felvonulással egybekötött ünnepélye vezette be. Az ünnepi beszédet vitéz Zatskó Gyula tanügyi főtanácsos mondotta, rámutatva arra, hogy ha a történelem a szabadság, az egyenlőség és a testvériség eszméit át is értékelte, a márciusi gondolat örök, mert avval új élet költözött a nemzet tetszhalott testébe és ezt a nemzetet azóta már nem lehet újra visszasüllyeszteni a halálba". A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap március 17-én újra beszámolt az ünnepségekről, kiemelve a leventék ünnepségét, a jogászifjúság megemlékezését, amelyet a Nemzeti Színházban tartottak, a Zeneiskolában a Női Honvédelmi Munkaszervezet (NHM) rendezvényét, valamint a Kossuth-szobor megkoszorúzását. 1848 aktualitását, az akkori eszmékkel való azonosulást, a hasonló „sorshelyzetet" mindenütt megfogal-