Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

Ajánlás

Ajánlás Miskolc a következő évszázad és egyben a harmadik évezred küszöbén kidolgozta azt a városfejlesztési stratégiát, amelynek célja egy kiegyensúlyozott, fejlődő, harmonikus polgárváros megteremtése. Nem lehet azonban úgy a jövőről gondolkodni, hogy ne fordulnánk kellő szakmai alázattal múltunk tudományos igényű feltárásához, megismeréséhez. Egy város azonosságtudatához, egészséges lokálpatriotizmusához hozzátartoznak azok a kiadványok, amelyek egyszerre tudnak szólni mindenkihez. A régmúlt ismerete legalább olyan fontos, mint a közelmúlt történéseiben való helyes eligazodás, tájékozódás. Az utóbbi években számos fontos kiadvány jelent meg Miskolcról. Hosszú évek tervező, előkészítő munkája után megjelent a várostörténeti monográfia első kötete, amelyet az idén követ a második. Folytatódik a város történetét népszerűsítő, közérthető módon bemutató társ-sorozat, amely immár ötödik kötetéhez érkezett. Készülnek a mai Nagy-Miskolcot alkotó települések feldolgozásai. Diósgyőr monográfiájának elkészítését hasonlóan előtanulmányok sorozata vezeti be. Tehát joggal lehetünk büszkék arra, hogy a város számos gondja mellett segítőén figyel a tudományos munkára, a múlt megismertetését jól segítő kiadványoknál vállalja a mecénás szerepét. A Miskolc írásban és képekben című sorozat mostani kötete a sorozaton belül is új gondolkodás megfogalmazása, új ötlet megvalósítása. A korábbi kiadványok múltunk jeles képviselőiről, polgármestereiről, díszpolgárainkról, vagy főispánjainkról szóltak. Minden bizonnyal ezt a gondolati sort lehetne még folytatni az egykori országgyűlési követek, majd képviselők bemutatásával, a város szellemi és kulturális, tudományos életének nagyjaival, s lehetne még találni más témákat is. A bemutatott Zsolcai és Győri kapu mellé kívánkozna a Csabai vagy a Szentpéteri kapu egykori és mai történetének feltárása. Olvashattunk a főutca kereskedő és polgárházairól. Egyre több a magánerőbőlfelújított ház, s ezeknek mint az új polgárosodás megnyilvánulásainak, építészeti jelzésének hasonlóan helye lenne a kötetben. De nem az a fontos, hogy mi nem valósult még meg, hanem az, ahogy és ami eddig megjelent. A borító is jelzi, hogy most mással találkozik az olvasó, mint amit eddig megszokott. Négy évszám követi egymást: 1848-1849, 1918-1919, 1948-1949 és 1988-1989. Valóban a magyar nemzet történetében sorskijelölő, sorsfordító szerepe volt valamennyinek. A magyar polgári forradalom és szabadságharc 150. évfordulóját országszerte megünneplik. A mi régiónk és közvetlenül Miskolc is büszke lehet olyan kiválóságaira, mint Kossuth Lajos, Szemere Bertalan vagy Miskolc szülöttje és képviselője, Palóczy László volt. Munkásságukról, Miskolchoz való kötődésükről az idén nemcsak kötetek jelentek meg, hanem szerepüket tudományos konferencia is méltatni fogja. De Miskolcon olyan személyek is megfordultak, vagy képviselők voltak a régióban, mint Klapka György és Görgey Artúr. Utóbbi tábornok mellszobra a Herman Ottó Múzeum homlokzatán újra elfoglalta méltó helyét, tehát ismét köztéri alkotásaink között üdvözölhetjük. S a szabadságharc kapcsán ne feledkezzünk