Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

Naplók és visszaemlékezések a Miskolc-környéki csatákról Az 1848-1849-es szabadságharc idején Miskolc nem volt csaták, ütközetek színtere. Viszont a környéken fontos összecsapások zajlottak, amelyek először az osztrák, majd másodszor az orosz csapatok megszállásához vezettek. Januárban a kassai csatavesztés következménye volt Miskolc megszállása, majd legközelebb 1849 júliusába zajlottak Miskolc környékén harcok (Bükkaranyos, Görömböly, Hejőcsaba, Felsőzsolca), amely a város orosz megszállását eredményezte. Ezeket, mint a szabadságharc legfontosabb „helyi" csatáit vázlatosan szükséges felidéznünk. Másrészt röviden szólnunk kell arról, hogy Miskolc és környéke a szabadságharc anyagi-gazdasági hátterét is jelentette (fegyver, lőpor, s főleg élelmiszer és nagymennyiségű ruhaanyag, felszerelés került a harcoló csapatokhoz vidékünkről.) Ebben kétségkívül fontos szerepe volt 1848. december 16.-1849. május 7-e között Szemere Bertalannak, amikor Felső-magyarország kormánybiztosaként innen szervezte, irányította a harcoló haderők északi védelmét, illetve hadfelszerelését, hadianyag ellátását. A félévszázados évfordulón, mint az egyik résztvevő honvédtiszt, Szűcs Lajos írta a kassai csatáról a következőket: „Keserves érzéssel emlékszem vissza ma is az 1849. évi január hó 4-én vívott szerencsétlen kassai csatára, melyben mint a borsodi veressipkás zászlóalj első századának egyik hadnagya, 20 éves koromban én is részt vettem. ... A mint később tudomásomra esett, a jobb szárnyunkat vezénylő Dessewffy alezredes, a később kivégzett vértanúk egyike és a Rembovorszky őrnagy által vezényelt hadosztály vitézül lovagolva haladt előre s a Schlick lovasságát már visszavonulásra is kényszerítette, de midőn egy, a Szepsi felé vezető út árkába felállított ellenséges század sortüze a téglaégető kemenczéknél elhelyezett 12 fontos és az akasztófa dombján felállított röppentyű üteg golyói úgy a gyalogságunk, mint a tétlenül veszteglő hevesi lovasok között utczákat sepertek, nem csoda, ha ezen mintegy czéltábláúl szolgáló hevesi nemzetőrök, kivált midőn szemök láttára a derék őrnagyuk, Sághy Antal alól a lovat egy 12 fontos ágyúgolyó elhordta, megfélemlítve futásnak eredtek, s okozói lettek az általános visszavonulásnak. Nem felejtem el soha azt a fájdalmat, melyet átéreztem akkor, midőn mi a sortüzet kiállva, rohanva haladtunk előre, s az ellenség röppentyű ütegét már-már elfoglalni véltük, s midőn láttam, hogy az ellenség lovassága miként vágtat vissza Kassa felé az országúton, s midőn a biztos győzelem reményében az éjjet már az elfoglalandó Kassán át aludni reméltük, ugyanakkor megszólalt az általános visszavonulásra jelt adó riadó. Nem felejtem el soha azon irtózatos látványt, mely e pillanatban a hátunk megett futamodásnak indult sereg képét élőmbe tárta. A fentebb már említett mély árok - ti. Bárczától Kassa felé vezető országút felett elterülő fennsíkon egy óriási vízmosás vonult el, melynek mély