Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

tott. Megyei gyűléseink helyett »bizottmanyi ülesek« léptek bé, 's a' megye, képviselői száma szerint hat választó kerületekre osztatott fel, ugyan annyi képviselők választattak az országgyűlésre. Az új körülmények tisztviselői karunkban változást hoztak maguk után. Szepesi László az első alispáni, Szemere Bertalan pedig a' másod alispáni hivatalokról leléptek, helyökbe id. Miklós Ferenc és Gencsi László választattak." 1848. május 8-án két országgyűlési követünk, Szemere Bertalan és Bük Zsigmond jelentése is elhangzott a megyegyűlésen, majd az új választási törvény szerint kihirdették a hat választási kerületet: a csati, a keresztesi, a kövesdi, az edelényi, a besenyői és a dédesi körzet választhatott országgyűlési „képviselőt". A követválasztást június 19-re tűzték ki. Miskolc déli kerülete Palóczy Lászlót, északi kerülete pedig Szemere Bertalant, a kormány belügyminiszterét választotta képviselőjévé. A csati kerület Gencsi Lászlót, a kövesdi kerület báró Eötvös József vallás és közoktatási minisztert, a keresztesi kerület Szemere Bertalant, a szirmabesenyői kerület Vadnay Miksát, az edelényi kerület pedig Okolicsányi Lajost választotta meg. A dédesi kerületben a két jelölt szavazói összeverekedtek, így új választási időpontként július 1-ét tűzték ki. Az egyik korábbi jelölt (Fodor Ferenc szolgabíró) meg sem jelent, így a másikat, Ágoston József pesti ügyvédet választották meg. Ez utóbbi azért érdemel figyelmet, mert rendfenntartásra kivezényelték a Miskolci Nemzetőrség két századát, de beavatkozásra nem volt szükség. Az 1848. március 20-án Miskolcon megalakult Nemzetőrségnek ez volt az első „kiküldetése", az első alkalom, hogy a várost elhagyta. (Zászlószentelésükre egy hónap elteltével került sor, tehát 1848. augusztus végéig Miskolcon nyugalom volt, élt a „belbiztonság".) A júniusi választások után 1848. július 4-én nyílt meg Pesten az országgyűlés, ahol az alsó táblán Palóczy László (1783-1861) már korelnök volt. Itt hangzott el a haza védelmére kétszázezer katona kiállítása, illetve a költségekre negyvenkét millió pengő forint felajánlása. (Ennek értelmében augusztus 7-én Miskolcra megérkezett a hadügyminiszter üzenete, amely szerint a megyéből 1.200 nemzetőrt kell kiállítani, a pénzbeli hozzájárulás pedig 40.000 pft.) A katonaság, nemzetőrség szervezése, s a lelkesedés a haza védelméért megváltoztatta a megye tisztikarát. Elsőként a főispán ajánlotta magát a harcra, illetve még csak a „táborba szállásra". A másod alispán, a miskolci főszolgabíró, de az egri járás, a szendrői járás és a miskolci járás főszolgabírája helyett is újakat kellett delegálni. Vay Lajos főispán végülis a nemzetőrökkel tartott, együtt azokkal, akik résztvettek a pákozdi, majd schwechati csatában. A város és a megye eddig megszokott életét nagyon gyorsan megváltoztatja az osztrák Schlick tábornagy 1848. december 11-ei győzelme Kassa környékén. A betöréstől való félelem a lakosság körében már hónapokkal korábban érzékelhető volt. A Honvédelmi Bizottmány rendeletei egymás után születnek a betörés elhárítása érdekében, gróf Károlyi Eduárd Abaúj, Borsod, Heves és Zemplén megyék területére kap megbízást önkéntes sereg szervezésére. 1848. novemberében pedig Kossuth Lajos Pulszky Sándor alezredest bízza meg tartalék-hadsereg és tüzérségi raktár felállítására. Schlick betörését már 1848. december 3-ától falragaszok hirdették. így a Kassa környéki csaták várhatók voltak de annak ilyen kimenetelé-