Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI RENDSZERVÁLTÁS. A HARMADIK KÖZTÁRSASÁG (1988-1989)

vezetőség, tagdíj, tagkönyv. ... A hozzászólások között bejelentették, hogy a Diósgyőri Vasas Művelődési és Oktatási MSZMP alapszervezete 1989. április 19-ei taggyűlésén elhatározta egy reformkör alakítását." A Déli Hírlap 1989. április 25-ei számában teljes terjedelmében megjelent mindkét reformkör programja ezzel lehetőséget adva a városban és a régióban hasonló körök, platformok megalakulására, szerveződésére. A reformkörök mellett már nem alternatív szerveződést jelentett az 1988. szeptember 23-án megalakult MDF miskolci szervezete, amelynek 1989. márciusi kiadványa - Miskolci Fórum címen jelent meg -, számos figyelemreméltó írást tartalmazott, így pl. a hatalomról vagy az alternatív szervezetekről. „A vereségtől a valódi rend felé" című írás az MDF feladatáról így fogalmaz: „Az alternatív szervezetek jó része pontosan tudja, hogy a politikai struktúra gyökeres megváltoztatásában van a legnagyobb feladata, mivel a válság is alapvetően és elsősorban politikai természetű. Ahhoz viszont, hogy e feladatát teljesíteni tudja, határozott programra van szükség, és ezen keresztül a tömegek támogatására. A tömegek megnyeréséhez azonban az általános elégedetlenség korántsem elegendő, hiszen az elégedetlenség tartalmi indulatai is traumatikus jellegűek. Az MDF-nek is lényegi feladata: az elégedetlenséget úgy tudja artikulálni, hogy az a leghatékonyabb formában és a legszélesebb képviselettel politikai tényezővé váljon. Akkor kell ezt megtennie, amikor a párt hatalomféltő neuraszténiájával és számolnia kell. Ehhez a kettős feladathoz pedig elengedhetetlen, hogy párttá szerveződve, annak tágabb lehetőséget biztosító eszközeivel operáljon. Mai formája kezd önkorlátozássá válni még akkor is, ha jelenlegi kereteinek megtartását az adott politikai helyzet némiképp magyarázza. A határozott, világos, vonzó programnak egy olyan rendképzetet kell tartalmaznia, aminek lényegi öszszetevője a humánum és a szabadság." A Miskolci Fórum másik írása a helyi politikát, a helyi hatalmi viszonyokat bírálta, azzal a visszatérő bevezető gondolattal, hogy „a helyi politikában nem változott semmi". A nem változás, vagy a nem változtatás felelősségéről írja a szerző, hogy: „Fontos kérdések ezek, mert helyes megválaszolásuk esetén elkerüljük a ma minden új politikai szerveződés számára az érzésem szerinti legnagyobb veszélyt: jelesül azt, hogy a kisszerű és magatehetetlen helyi politika afféle gittegyletszerű bírálóivá legyünk. De lehet-e addig itt, helyben politizálni, amíg a helyi politizálás már általam is említett elemi feltételei hiányoznak? Muszáj. Ugyanis az évtizedes (!) melankóliából most és elsőkre vidulókra vár eme feltételek megteremtése, egyelőre csak a hiányok szorításától ösztökélve. Államosított félelmeinket leküzdve. Éppen a most izmosodó politikai közösségekre vár a helyi társadalom újbóli, immáron működőképesebb berendezése. Nagyon nehéz ezt akkor véghezvinni, amikor az országos politikában még nem alakultak ki az átmenet társadalmának - a diktatúrának a demokráciába való átmenetéről van szó - megfelelő politikai formák. Még csak elképzelések vannak a hatalommegosztásnak és közös felelősségnek eme új nemzeti intézményeiről. (Pl. az Uj Márciusi Frontnak az Országos Nemzeti Bizottságról szóló javaslata.) Amíg ott „fent" ennyire tisztázatlanok a viszonyok, el lehet képzelni, hogy mi van itt „lent". De nem szabad elkeseredni! Ha komolyan vesszük a társadalmi változások kívánt irányáról szóló, egyre számosabb fejtegetéseket, igenis reménykedhetünk: miért ne dolgozhatnánk ki mi itt kö-