Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A FORDULAT ÉVEI, A NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA (1948-1949)

mogatott listája összeállt. Néhányan a város, vagy a régió történetében ismerősek, mások az 1951-es években Budapestre kerültek, de olyan is van közöttük akinek (akiknek) „kilétét" mg nem sikerült megfejteni. A régiót a következő 20 „jelölt" képviselte: Rónai Sándor, Nógrádi Sándor, Mihályfi Ernő, Gém Ferenc, Molnár Imre, Balogh István dr., Kende Zsigmond dr., Harmati Sándor, Sásdi Ernő dr., Berki Mihályné, Prieszol József, Major Tamás, Oroszi János, Medve Albert, Riz Jánosné, Dusek László, Fekete Mihály, Hajdú Dezső, Ducsai Jolán és Hegedűs Gyula. 1949. május 28-án rendkívüli közgyűlésen méltatták a választás eredményét. Fekete Mihály főispán „két nagy eseményről, két nagy örömről" adott számot. Az egyik az volt, hogy „a város parlamentjében, közgyűlésünk termének falain végre megjelentek az emberiség nagy ügyének az emberi haladás harcosai, vezetői (ti. azok képei D. I. )." Ez azt jelentette, hogy az 1949. május 15ei választásokig nem volt Lenin, Sztálin, Rákosi kép a város dísztermében! (A polgári társadalmat képviselők sorának festményeit, képeit - legyen az polgármester, díszpolgár, vagy miniszterelnök és kormányzó - már 1944. december végén, a Nemzeti Bizottság első ülése előtt eltávolították.) A másik nagy esemény a választások eredményének közlése volt. Eszerint „az a tény, hogy városunkban a Függetlenségi Népfront 99,3 %-os, vagy négyszeres győzelmet aratott ebben a városban, a városunk életében komoly történelmi fordulatot jelent. Mindnyájan emlékszünk arra, hogy legutóbbi választásunknál nem volt alkalmunk dicsekedni, mert 1947-ben Pfeiferék és Barankovicsék a szavazatok több mint 40%-át vitték el. Akkor volt okunk szégyenkezni, öröm és ünneplés helyett. A mai nap le kell szögeznünk, hogy azt a bizonyos szégyenfoltot lemostuk és NagyMiskolc dolgozó népe egy olyan győzelmet aratott a Népfront vezetésével, melynek során Miskolc városnak politikai képe nagyon megváltozott, és Miskolc város szinte az első helyre küzdötte fel magát." A májusi választási győzelmet követően elkezdődött a magánvállalkozók tulajdonában lévő ipari vagy szolgáltató egységek községi vállalattá alakítása, egyszerűen államosításuk. Augusztus elején már fontos kérdés az, hogy az „augusztus 14-28-a közötti időtartamban rendezendő különböző akciókkal kellőképpen legyen kidomborítva a béke, a VIT jelentősége." A világifjúsági találkozó Budapesten volt, de az eseményekbe - ha csak egy villanás erejéig is - bekapcsolódott Miskolc azzal, hogy fogadta augusztus 11-én a városunkon átutazó „hősi Lenini Komszomol 500 küldöttjét." Tekintettel arra, hogy ez szakszervezeti, tömegszervezeti feladat volt, annak képviselője kellett hogy a város nevében magára vállalja az ünnepélyt, s egyben az ellenőrzést is. Az 1949. augusztus 29-ei rendkívüli közgyűlés bár nem foglalkozott az „új kenyér ünnepének", tehát augusztus 20-ának megünneplésével, a pártfrakciók jóvoltából annál többet foglalkozott azzal, hogy az alkotmánytervezetet augusztus 17. és 18-án megtárgyalta az országgyűlés. A „Magyar Népköztársaság Alkotmánya" tervezet formájában szórólapokon, plakátokon is megjelent, így azt mindenki kiegészíthette, módosíthatta. Az alkotmányt elfogadta az országgyűlés, s erről az MDP frakció vezetője a következő előterjesztést tette Miskolcon: „Az országgyűlés két napon keresztül tárgyalta, részleteiben megvitatta és egyhangú lelkesedéssel elfogadta. Az országgyűlésen az alkotmányhoz a Népfront pártjai, a hozzátartozó szervezetek, az ifjúság