Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A FORDULAT ÉVEI, A NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA (1948-1949)

Ennek ismeretében a november 6-ai és a december 3-ai rendkívüli, illetve díszközgyűlésen elindulhat az erőteljes fellépés a „klerikális reakció" ellen. Valójában ez a „klerikális reakció elleni védekezés". A közgyűlés 325/1948. sz. témája foglalkozik a Nemzeti Bizottság előterjesztésével, amelyet a Független Kisgazdapárt és a Nemzeti Paraszt Párt képviselői egészítettek ki. A közgyűlés az elhangzottaknak megfelelő táviratot küldött a magyar kormánynak. Ebben az fogalmazódott meg, hogy az előző pártokon kívül „a többi pártok is belátják, hogy a klerikális reakció mindjobban igyekszik a népi demokráciát aláásni és mindent elkövetnek, hogy egyenetlenséget szítsanak az országban. . . . láthatjuk, hogy a klerikális reakció mindent felhasznál arra, hogy a népi demokráciát megdöntse, és visszahozza a régi rendszert. Ezért kérem a javaslatokat kiegészíteni azzal, - mondja Ocskovszky János bizottsági tag -, hogy bárki legyen az, aki a demokráciát gyöngíteni kívánja, azokkal szemben a törvény a legszigorúbban járjon el. Ne csak az egyházi gyűléseket tiltsák be, hanem úgy sújtsák őket, mint akik a demokrácia ellen vétenek." Az év utolsó közgyűlésén a főispán záró gondolatsora már előrevetíti 1949 történéseit. „Nem lehet, hogy egy ilyen proli városban, az ország második fővárosában, ahol ennyi derék, becsületes ember, dolgozó munkás, paraszt él, szabadon garázdálkodjanak a Mindszenti-fiókák és a Barankovics-párt képviselői. Erre kötelez bennünket a nagy szovjet nép hősies áldozata és a már eddig elért eredmények. . . . Fejlődésünk tehát, amely négy évvel ezelőtt kezdetét vette, új úton van és ezt senki meg nem akadályozza, meg nem dönti." Ennek érdekében szükséges a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság munkájának erősítése, kiterjesztése. 1949 miskolci hangulatát három „nagyjelentőségű, történelemformáló esemény" alakítja. A magyar köztársaság kikiáltásának harmadik évfordulóján megalakult a Függetlenségi Népfront ideiglenes tanácsa, amely a május 15-ei országgyűlési választásokat elsöprő többséggel nyeri meg, bizonyítva ezzel, hogy „népi demokráciának fejlődésének egy újabb állomásához érkeztünk". Augusztus 18-án, az „új kenyér ünnepét" és István király napját megelőzően, megszületik az 1949. évi XX. tc. a Magyar Népköztársaság Alkotmányáról. December 10-én viszont az első ötéves terv kezdetét, indulását rögzíti törvény. (Ez az 1949. évi XXV. tc.) Az év eseményei között a sajtóban és néhány hangos törvényhatósági ülésen jelenik meg Rajk László és társai árulása, amely 1949. október 15-én kivégzésükkel „teljesedik be". Megtörténik Miskolcon a 10-nél több munkást foglalkoztató üzemek államosítása, ez a KV-k megalakulásának időszak. Néhány hét alatt negyedszáznál több ún. községi vállalat alakul a korábbi üzemek helyett. Az meg a politikai győzelmek hangzavarában szinte eltűnik, elsikkad, hogy a rendszer a gazdasági életben válságtüneteket produkál: a hároméves terv sikeres teljesítésével csaknem egyidejűleg átmenetileg újra bevezetik a jegyrendszert. Ezek tehát az év fontosabb eseményei, amelyeket az első ötéves terv elindításáig kövessünk nyomon a törvényhatósági üléseken készült jegyzőkönyvekből, illetve a megjelent sajtó- és propagandaanyag felhasználásával. A Népfront 1949. február 1-ei megalakulását az MDP frakció vezetője a következő módon indokolta: „Az államosítással és egyéb intézkedésekkel Magyarországon a négy év alatt a nép kezébe került a hatalom, nem csupán a politikai szerep, hanem a gazdasági hatalom is. És ezzel a