Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A FORDULAT ÉVEI, A NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA (1948-1949)

mokratikus kormányzatnak a magyar nép felemelkedését célzó törvényalkotását. A közgyűlés táviratilag üdvözölje a kormányt e határozott történelmi erővel bíró lépésében. És ezzel is fejezzük ki, hogy mindenben a demokratikus kormány mögé áll Miskolc egész törvényhatósága." Az előterjesztéssel egyetértett, s azt 1948. június 26-án tartott rendkívüli közgyűlésén Miskolc város képviselőtestülete elfogadta. (Csupán az időrendiség és a közgyűlés - vélhető - hangulata miatt említem, hogy ugyanezen a napon a 196. számú határozattal a közgyűlés megfosztotta díszpolgári kitüntetésétől József főherceget (Habsburg Józsefet), Andrássy Gyulát és Bethlen István egykori miniszterelnököt.) A társadalmigazdasági élet minden területére kiterjed a munkaverseny, amely mindig valamilyen célnak (pl. Világ Ifjúsági Találkozó, azaz VIT) van alárendelve, de ha ez nincs, akkor a verseny folyhat települések, intézmények vagy szakcsoportok-munkacsoportok között is. Hangsúlyosabb szerepet kap az „irányított" kultúra, a Dolgozók Könyvtára, vagy a Szabad Színpad kiadványsorozata, amely egységesebbé és lelkesebbé teszi a dolgozók társadalmát a tervfeladatok megvalósítása érdekében. Az 1948. év második felében változás történt a köztársasági elnök személyében, Tildy Zoltán helyét Szakasits Árpád vette át. A közgyűlés azt is örömmel üdvözli, hogy a belügyminisztérium élén is változások történtek. Rajk László helyére Kádár János került. „Az az osztatlan szeretet és őszinte megbecsülés, - mondta az előterjesztő -, mely Kádár János miniszterségét a dolgozók legszélesebb rétege részéről kíséri, beszédes tanúbizonysága annak, hogy a belügyi tálca, ez a legfontosabb kormányzati ág jó kezekbe került." A személyi változások nem kerülték el a város legfelső politikai irányítását sem, hiszen Fekete Mihály személyében új főispánja lett Miskolcnak. „Székfoglaló beszédéből" megtudjuk, hogy „tévedés volt eddig is az a megállapítás, hogy Miskolc egy kispolgári város, de különösen áll ez azóta, ahogy Nagy-Miskolc megalakult. Mert a város jellege vitathatatlanul megváltozott: 81%-a dolgozó. Igaz, ez az értékelés nem ment be a köztudatba, de már a kormányzat tervei mögött Nagy-Miskolc úgy szerepel, mint az ország második munkás városa, ipari centruma, a népi demokrácia szocialista városa Miskolc lesz a magyar Ruh-vidék fővárosa, mert erre megvan minden adottsága: van nehézipara, mely kiteszi az egész ország nehéziparának négytizedét, könynyűipara is elég jelentékeny, kisipara pedig országos hírű, mely éppen a Miskolci Hét alkalmával bizonyult be. Azonkívül fontos vasúti gócpont, vasúti műhelyeivel együtt, van postahálózata, fejlett kereskedelmi élete, földrajzi fekvése az országút mentén fekszik - további fejlődésre, átalakulásra ad lehetőséget. Azonkívül a Sajókikötő, mely a Tiszán keresztül összeköti majd Miskolcot a Dunával, - olcsóbbá téve a szállítást - szintén növelni fogja Miskolc jelentőségét gazdaságilag. A város hinterlandja a megye, a benne levő nehézipari üzemek, Ózd, Borsodnádasd és a 34 bánya, amelyek az országos széntermelés 21%-át adják, mind elősegítik a város fejlődését. Nem jelentéktelen az a mezőgazdasági terület sem, amely körülveszi a várost, mert ennek Miskolc felvevő piaca, összekapcsolja a város - elősegítve közellátásunkat - a megye agrárterületeivel. Ezek figyelembevételével kell megcsinálnunk a városrendezést, Miskolc gazdasági, szociális és közellátási politikáját, ez nem lesz könynyű feladat, mert Miskolc - bármennyire is szeretjük, el kell ismernünk - egy ócska város, dacá-