Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A FORDULAT ÉVEI, A NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA (1948-1949)

irat formájában terjesztett kiadványok, mint a „48-as országos kultúrverseny", amelyet a Dolgozók Kulturális Szövetsége, a Munkás Kultúrszövetség, a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa, a Magyar Művelődési Egyesületek Országos Szövetsége és az Országos 48-as Ifjúsági Bizottság rendezett. A községek fiataljait kívánta egységbe szervezni az Egységes Parasztifjúsági Szervezetek Országos Szövetsége. 1948 megünneplésében az Országos Nemzeti Bizottság is erőteljesen exponálta magát. A helyi Nemzeti Bizottságok figyelmét arra hívta fel, hogy rendeljenek meg és az adott településeken helyezzenek el egy emléktáblát a két évszám és a „Nemzeti Bizottság" felirattal. Még felsorolja az intézmények és a „demokratikus" pártok neveit is. így a táblák elhelyezhetők voltak a városházán vagy a községi elöljáróság épületén, a már államosított iskolákon, a kisdedóvókon (óvodaépületeken), a plébánia hivatalokon, az adóhivatalon és az orvosi rendelőn is. A „haladó" politikai szervezetek között megjelent a FÉKOSZ, az UFOSZ, a már létező szövetkezete, a szakszervezet, a Független Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt, s már az egyesült közös párt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP). Az Országos Nemzeti Bizottság, a Történelmi Emlékbizottság és a Művészeti Tanács külön útmutatókat és felhívásokat adott közre, a '48-as emlékművek, emlékhelyek kialakításával kapcsolatban. A március 15-ei megemlékezésekre úgy került sor, hogy azt megelőzte a két párt egyesülését előkészítő szocdem. kongresszus. Természetes, hogy Miskolc város közgyűlése is foglalkozott az üggyel, méghozzá úgy, hogy a szociáldemokrata Balogh István és a kommunista Mihala Gyula képviselők tájékoztatását két közgyűlési szám alatt (34. kgy/1948. szám és 35. kgy/1948. szám) tudomásul vette. Nem tanulságnélküliek a tájékoztatások, ezért egy-egy gondolatot hasznos idézni belőlük. A Szociáldemokrata Párt 36. kongresszusa 1948. március 6-án volt, ahol nyilvánvalóvá vált, hogy az MKP-vel való együttműködést a szociáldemokrata jobboldal hátráltatja. Márpedig „egy munkásosztálynak az erők egyesítése érdekében csak egy pártja lehet. ... Az EGYSÉG megteremtésével a miskolci intézőbizottság mint olyan megszűnt és most már az egységbizottság intézi mindkét munkáspárt ügyét közösen. . . . Nincsenek külön érdekek, csak egy párt érdek van, a munkásosztály egyetemes pártérdeke." A Magyar Kommunista Párt képviselője sokkal határozottabban fogalmazott. Középpontba kerül a demokrácia és a reakció harca, utóbbit a szabadságharc eszméihez is híven meg kell semmisíteni, csoportjait fel kell számolni. „Amikor az 1848-as szabadságharc 100. évfordulóját ünnepeljük - mondta a képviselő - éppen akkor nagy átalakuláson ment keresztül a demokrácia. Három esztendős szakadatlan harcnak eredményeképpen leraktuk Magyarországon a népi demokrácia alapját, ennek a három esztendős harcnak egyes állomásai voltak a reakció megsemmisítése. . . . Elsősorban a Kisgazda Párton keresztül próbáltak érvényt szerezni akaratuknak, ez nem sikerült. A Kisgazdapárt megtisztította sorait a reakciós elemektől. Utána ezek az elemek először Sulyok, később Pfeiffer párt néven próbáltak szervezkedni és továbbfolytatni hazaáruló politikájukat. Szét lettek verve ezek a reakciós erők. a reakció utolsó próbálkozása volt, amikor megpróbálta testvérpártukat s ezen keresztül a jobboldali szociáldemokratákon keresztül szétrobbantani a koalíciót és ezzel megakadályozni a népi demokrácia fejlődését. ... A Szoc. Dem. Párt XXXVI. kongresszusa